Levelem kelt az Úr MMIX. évében, Juliánus hónap 12. napján. Csak azért publikálom most, mert a domain nevem DNS redirektje még nem történt meg
. Kutyából nem lesz lókolbász, pont úgy, ahogy egy jófiúból sem lesz tűzoltó, katona vagy vadakat terelő juhász. Körülbelül fél évente becsúszik egy alkalom, amikor különböző színes italok csúsznak ki a számon, másokéból pedig éppolyan színes káromkodások. A rendszeresség akár zavaró is lehetne, de pont a rendszeresség miatt nem rökönyödöm már meg, ha lelocsolok valamit.
Annál jobban zavart viszont a legutóbbi alkalommal a teljes emlékezetvesztés, mialatt Janinál olyan csaj után érdeklődtem, akivel se előtte, se utána nem akartam különösebben semmit. Mocskos nagy tudatmódosító az alkohol! A másnapra az ékezetet Kovaxtom tette fel, aki egyetlen mondatával nyitotta fel a szemem, hogy ez így mégsincs rendjén. Nagy ajándék az élettől egy őszinte barát, mégnagyobb az, ha ez a barát ráadásul tapasztalt író és egyetlen mondatba tud süríteni egy hosszú lelkizést
.
Azóta túlvagyok néhány bulin, és valamilyen szinten megnyugtató, mikor a végelszámolás során szememre vetik, hogy én milyen keveset ittam. Újra jófiú vagyok. És ez most már így is marad, a jedi útról nem fogok letérni
. Márcsak ezért sem, mert a sütik sokkal finomabbak, mint bármelyik alkohol…



Ööö… de jó… mi is volt az az egy mondat? Roppant kíváncsi lettem
Amúgy kösz a
bókokat
Valahogy úgy szólt, hogy: “Pedig már temettelek. Sőt már néhány lapáttal is szórtam rád.” Vagy úgy, hogy már elástalak? Nem pontosan emlékszem, de jókor volt jó helyen
.