Az egyetemi gólyák visszatérve régi iskolájukba mindig azzal riogatják a diákokat, hogy az egyetemen egy hét alatt 400 oldalas könyveket kell elolvasni. Ez nem mindig, de néha igaz. Néha ezt meg is fejelik az oktatók azzal, hogy legyen bent órán a szöveg, mert ugye azt elemezzük. Bölcsészektől az olvasás teljesen elvárható lenne, a megértés és kijegyzetelés kicsit neccesebb, mert gyakorlatilag duplázza a könyvvel töltött időt. Viszont a szöveg megléte egy 20 fős csoportban kicsit irreális, amikor egy könyvből jobb esetben van 8db az egyetemi könyvtárban és 4 a megyeiben.

Tudtam előre, hogy a keddi gyakorlatra ilyen módon fel kell készülni, de a vége az lett, hogy kedden reggel néztem neten utána a szövegeknek, hátha ki tudom nyomtatni. A Gutenberg Projekten fent is van mindkettő hiány nélkül, de ugye regényt nem nyomtat az ember otthon, sajnos a másik szöveg is 160 oldal lett volna. Tehát digitális szövegem van, hogyan juttathatnám be az órára? Utána néztem mi a helyzet az e-könyv olvasó piacon.

A helyzet szomorú. Ugyanis az olvasók 60 és 120 ezer forint között mozognak. Valószínűleg az e-ink technológia teszi ennyire borsóssá az árukat, ezért próbálnak még rengeteg viszonylag olcsó funkciót belepréselni, hogy ésszerű ár/érték aránya legyen a dolgoknak. De így is viszonylag keveset tudnak ahhoz képest, hogy egy netbook is hasonló ársávban mozog, egy okostelefonról nem is beszélve, amik hasonló, ha nem ugyanolyan mobilitással bírnak. De kétség kívül a papírhoz hasonló kijelző nagy előnye egy ilyen kütyünek. Talán a Notion Ink új Adamo névre hallgató tábla PC-je jó alternatíva lehet, ugyanis egyszerre képes a szokványos színes kijelzésre, és a papírhoz hasonló fekete-fehér megjelenítésre is, valamint tudásában közel áll egy netbookhoz.

Aztán nagy hátrány maga az e-könyvek mibenléte. Értelemszerűen a Gutenberg Projektről és hasonló szabad könyvtárakból szedett anyagokat úgy konvertálom, ahogy akarom, és az internet sötét zugaiban is praktikusan és “olcsón” lehet e-könyveket találni, de könnyen lehet, hogy egy célzott témájú szöveget csak egy e-könyvesboltban kapunk meg. A könyvesboltok pedig általában valamilyen másolásvédelmet használnak. Az ilyen DRM megoldások pedig rossz esetben platformhoz kötöttek. Pl. múltkor vettem egy könyvet az interkönyv oldalon a szakdolgozatom írásához. Szigorú DRM megoldást használnak, egyszer nyomtatható és három gépre telepíthető, a texts don’t grow on trees (a szövegek nem a fákon nőnek) nevű EUs mozgalmat emlegetve egy kicsit még szimpatikus is lesz. Viszont az Adobe Reader csak egy kiegészítővel képes olvasni, ami kiegészítőből viszont nincs Linuxra friss verzió, így marad a Windows. Ha egy mezei PC-n már ennyire körülményes hozzáférni a tartalomhoz, akkor hogyan passzírozhatnám rá ezt egy viszonylag korlátozott képességekkel bíró e-könyv olvasóra vagy netán egy Androidot futtató hordozható készülékre, ami történetesen Linux alapú?

A történetben kicsit sántít, hogy miért nem vittem be a laptopom órára, és akkor minden meg lenne oldva. Talán mert nem akarom cipelni, talán mert a bölcsészek között kirívó lenne, egy kisebb, laposabb készülék mindenképpen jobban passzolna a könyvolvasáshoz. A történet vége egyébként az lett, hogy mindkét könyvből volt még kivehető példány az egyetemi könyvtárban (a regényből már csak egy), így a gyakorlat előtt fél órával kivettem mindkettőt. Végül a hagyomány győzött a technika felett .