Első ránézésre nem egy különleges szám a 24. Aztán beugrik a vicc a napok órái és a tálca sör számmisztikájáról, de valami több rejtőzik azért itt meg. Ma van a jelentkezési határidő a pótfelvételi eljárásra, mivel elektronikusan jelentkeztem, csak a kinyomtatott hitelesítő lapot kellett elküldenem 12-éig. De ezt még ma megtettem. (2010-ben elég sokat kell várni egy magyar kisváros postáján, vagy a posta nem halad a korral vagy a többi ember, aki mindenféle ügyes-bajos dolgot ott intéz.) Augusztus 27-én derül ki, hogy felvesznek-e a GDF-re (valószínűleg igen), utána regisztrációs héten derül ki, hogy a nemzetközi tanulmányok szakot befejezhetem-e egy, esetleg két félév alatt. Az angol szakot menteni reménytelen és értelmetlen. GDF mellett valószínűleg lesz időm befejezni az NT-t vagy ha azt nem, akkor munkát kell keresni.

Itt jön be a képbe a bűvös szám, a 24-es. Akármi is lesz szeptembertől, vízválasztó ez a születésnap. Nem csak nekem, másnak is. Kovax nálam egy hónappal korábban töltötte be a kort, korábban is szakadt rá a felnőtt kor. Olivér jóval megelőzte a korát, még nem töltötte be a 24-et, de már saját autóval ment vissza Svájcba dolgozni. Ezen a héten jönnek haza a többiek Németországból, majd egy-két sörözés során biztos kiderül, hogy ők elérték-e már azt a pontot. Azt a bizonyos pontot, amikor már nincs visszaút, és legalább egy Jack Bauer kell a problémák megoldásához. Ha már 24.