A telepítőnél megjelenő téglalap egy billentyűzet, a körben lévő csillag egy ember, és ez a piktogram azt jelenti, hogy a testreszabáshoz nyomjon le egy billentyűt. Ez szépen le van írva az Ubuntu telepítési útmutatóban. Ha a felhasználó nem nyom le egyetlen billentyűt, akkor vagy elindul a grafikus felület, amiben egy sokkal szebb menüből választhat majd (éppen ezért nem jelenik meg a régi menü, csak ha kéri valaki), vagy maga a Live rendszer fog elindulni, ami a memóriából fut, a merevlemezhez nem nyúl hozzá. Ha valóban igaz, hogy rögtön elindult az Ubuntu telepítés és minden kérdezés nélkül particionált és telepített, akkor az egy nagyon súlyos hiba, de ilyennel még nem találkoztam.

Biztos benne, hogy a klasszikus GNOME azért a világ legjobb felülete, mert átgondolt, gyorsan használható, ergonomikus stb., vagy azért mert évek óta a hasonlóan működő rendszereket használjuk (Windows 95-től kezdődően), és a begyakorlási görbe elmélethez híven az ismétlődő minták miatt nagy hatékonyságra tettünk szert? Ha az utóbbiról van szó, akkor bajban vagyunk, mert egyre nagyobb arányban fogunk mobil eszközöket és webalkalmazásokat használni. Legalábbis most ez a folyamat zajlik és szerintem egy ideig nem fog megváltozni.

Ha otthon máshogy működik a klasszikus GNOME-mal szerelt Linuxom, megint máshogy a munkahelyemen a vékonykliensem, esetleg a Windows 8-am, akkor a kettő között nehéz lesz átállni, borul a megszokás. Akkor leszek újra hatékony, ha ugyanazokat a munkafolyamati mintákat tudom alkalmazni a lehető legtöbb helyen. Mivel egyelőre nem a klasszikus GNOME-mal érkező operációs rendszerek a legelterjedtebbek, ezért a GNU/Linuxnak kell alkalmazkodni a többiekhez, illetve meg kell próbálni vezetővé válni. Ha a Unity sikeres lesz, és a jövőbeni terveknek megfelelően az okostelefonokon, tableteken, TV-ken, net/notebookokon is az fog futni, akkor a többiek fognak alkalmazkodni.

Kissé figyelmetlen voltam, mert hozzászólásomat egy lukkal arréb írtam meg (gyorstipp- inditóikonn-nál).

Én is azt fejtegettem, hogy más a munkára való klasszikus Gnome felület és más az apró képernyős, hordozható gépeken célszerű tapintó képernyő kezelő felület. Nem hiszem, hogy valaki munkavégzéskor a képernyőn látható billentyűzettel írna egy hosszú értekezést, vagy újságcikket, illetve többszáz oldalas könyvet.

A Gnome felület sokkal áttekinthetőbb, mint a KDE, amivel előbb találkoztam, mint a klassikus Gnome-mal, de végül az utobbit találtam munkára és bármire célszerübbnek. Az Unity ellen voksolok.

A Gn me-nál maradok, még akkor is ha már nem lehet frissíteni, de nem fogok mást használni, csak az Ubuntut, bár mindent kipróbálok. egy-egy HDD-t rászánva.

Ha lehet, kérem a moderátort, hogy az elöbbi helyről hozza ide át az ide való hozzászólásomat.
Köszönöm!

Minden tiszteletem azoknak, akik ingyen készítik a Linux programokat és operációs rendszert, de ha tényleg a közösséget akarják segíteni és csillogtatni képességeiket, ne toljanak ki a szegény, lelkes felhasználókkal.

Célszeütlen elhagyni a tálcákat, mert nem foglalnak helyet, ha ki lehet kapcsolni, amikor nagyobb helyre van szükség. A munkafelületek számát a sok-sok kattintással és várakozással útálom, mert az alsó tálcán egyetlen kattintással át tudom kapcsolni a másik megnyitott programot várakozás nélkül. Böngésző, szótár (akár kettő, vagy három nyelven, külön, külön megnyítva), feljegyzés céljából megnyitott jegyzettömb, szövegszerkesztő, stb., rendkívül jó hatásfokú tevékenységet tesz lehetővé, míg a Unity felületre várni kell, miközben megőszülünk:

Ne mondják, hogy göcsörtös vagyok! Nem! Csak szeretek célszerűen tevékenykedni és ha játszani akarok, arra ott vannak a játékprogramok. Azt hiszem kezdünk elgyerekesedni vénségünkre. Ki előbb, ki utóbb. Gyermekkori álmainkat próbáljuk mások kárára megvalósítani!

Sajnálom a kezdő Linuxosokat, nehéznek tűnik a jövőjük, ha nem változik meg ez a szemlélet, amit éppen ostorozok.

Persze azt is tudom, “kinek a pap, kinek a papné!”

Szabó András