Az IMF jelenleg a rendes évi felülvizsgálatát végzi, a magyar kormány pedig két legyet egy csapásra feldobta egy újabb együttműködés lehetőségét, aminek a befektetők örülnek, az IMF nem tud semmit, a kormány pedig dicsőséges győzelemnek mutatja be a segítségkérést. Különösen tetszik a bejelentés melletti naptár, miszerint a mai napon nincs kiemelt esemény.
Múlt héten számomra is elkezdődött a nyár. Kicsit olyan Kiss Ádámos lett, “de jó, elfogytak a vizsgaidőpontok”. Erről akartam is írni egy külön bejegyzést, de aztán mégsem, mert semmi biztosat nem tudok mondani egyelőre. Még a nyáron és szeptemberben fog kiderülni, hogy hova tovább. Habár beállt ez a fajta bizonytalansági vákum, azért nem fogom a napot lopni. Ezen a hétvégén Sárvári fúvószenekari verseny, a 4 próba biztos pont a naptáramban. Ezen kívül szeretnék haladni még néhány nyílt forráskódú projekttel, néhány honlappal is, de el kellene küldeni szervizbe a laptopomat. De majd valahogy megoldom.
Ami nem megy, azon gyorsan át kell esni. Jöjjön most egy gyors, tényszerű beszámoló a 22. VEN-ről, ahogy Kováx tette a PaFe-ről. Hajnaltól pirkadt, április 26. hétfőn kortesdalfesztivál (még korai), kedden délben hagyományos bevonulás a várból (bocs, zh volt), szerda lesz a mi napunk!
Szerdán két főműsor, abból az egyiket láttam is! Hihetetlenül tudok a lényegre koncentrálni, mert a nyertes csapat produkcióját láttam. Mert ugye a csapatok biztos pontot jelentenek a VEN-en, talán most volt 5db, és hogy én melyikben lettem volna az már abszolút bizonytalan. A bizonytalanság a főműsorok után két órával már tetőzött is! Elég céltalanul bolyongtunk a kocsmák között, négy táncos csöcs, egy bunyó, idén is a középső kocsma volt a legellenszenvesebb. Helyette kikötöttünk a DC-ben, ahol a tömeg hatalmas, lévén a populáris zene, ruhatár és kőbudi (nem elhanyagolható). Megjegyzés a margóra, hogy idén sokkal kevesebb kék bódét helyeztek ki, de érdekes módon mégsem álltam olyan sokat a sorban. A beszóló hölgynek pedig innen üzenem, hogy fesztigyálokon WC előtt nincs lovagiasság, érkezési sorrend van. Esetleg velem együtt. Szóval szerda szállingózás DC-ben, egészen addig, amíg elfogytak a retró dalok, utána szerencsére felelevenítettük a hagyományokat, és átmentünk a VEN kocsmákba magunkfajta zenét keresni. Lett is, és hajnalig ott is maradtunk.
Csütörtökön már okosan készültem, apa által fent hagyott két vodkából egyet beraktam a szatyorba a tesómmal vetett narancs mellé (élni tudni kell), és irány a VEN. A többiek sem voltak restek, ittunk rendesen és rendetlenül, sokat és sokfélét. A rejtekhely mellett hömbölögtünk egyet, majd zene vadászatra mentünk, az előző estéből tanulva nem a DC-be, hanem az egyik kocsmába. Érdekes módon ugyanahhoz a DJ-hez és jól válogatott számaihoz, de másik kocsmába. Aztán átmentünk megint egy másikba, aztán megint jött a hajnal és haza. A történet akkor hiteles ha utólag szövöm bele, hogy a koli melletti hömbölgés során készítettem egy tucat fényképet és Nándiról egy hangfelvételt. Ezek nem rémlettek nekem egészen addig, amíg szombaton nem mondták nekem 
.
Péntek kimarad, zenekari próba, majd szombat délután szereplés (éljen május elseje). Szombat este Nándi azzal a kérdéssel kezdte, hogyan ízlett a leó-cherry, mire legjobb tudásom (és akkori emlékezetem szerint) válaszoltam, hogy különösebben nem csapott meg, csak az íze volt más. Utána jött a meglepetés, hogy valóban van a telefonomban egy hangfelvétel 
! Ez Szöszőnek abban a pillanatban át lett küldve, de akinek kell, keressen meg. Mielőtt zárnám az utolsó napot is azzal, hogy VEN-en vedelünk, hadd csenjek bele néhány gondolatot is. Csütörtöki Kiscsillag nagyon jó volt, nem emlékszem, hogy a Kossuth-díjas művész úr mondott-e volna valami jót a dalszövegeken kívül. Vissza szombathoz, Eskabbe szintén jó, Dave sem mondott semmi eget rengetőt, kicsit sajnáltam, hogy nagyon kevesen voltak rajtuk (a dombon ülő társaság nem rájuk várt). Utánuk Vadfruttik (Sárga zsiguli nekem nem sokat pöfög), aztán Ladánybene 27. LB27-et ugyan élveztem, de nagyon zavart a hatalmas különbség az Eskabbe koncerthez képest: nagyobb tömeg (egészen a Soproni pultig), műanyag hangzás (fúvósok imitálása két szintin), az ismétlődő szövegek (babylon, roots, babylon, yo, babylon) és a dallamok egyhangúsága. De idén tölti be a zenekar a 25. életévét és ez nem semmi! Utánuk jött a Depresszió, akik elég sok számot játszottak arról az albumról, amit én ismerek, de igazából a többi szám sem volt idegen. Őket nem is szeretik sokan a magyar metálzenei undergroundban, mert egy egyszerű recepttel, kevés muzsikával nagy népszerűségre tettek szert. Viszont a frontembertől idéznék, mert érdemes: “köszönjük, hogy az élőzenét választottátok!”
Utána még kocsmáztunk egyet, de nehezen találtunk jó zenét, majd a hosszú hét miatt korábban elindultunk. Szöszővel még jó sokat beszélgettünk, ezért egyikünk sem ért haza korábban. A bejegyzés végén összegeznem kellene, de a lényeget már leírtam. Minden évben minden csapat megmenti a VEN szellemét. Gunyorosan kiforgatva a szót, a VEN már régen halott lehet, hogy a szellemét üldözzük. És valóban. A VEN már csak az ivásról és a koncertekről szól. Valakinek csupán arról, hogy egész héten nyitva a DC. Jó-e, rossz-e, így van-e? Ezt nem egy olyan vén diáknak kellene megmondania, aki a hatodik évfolyamon is itt lesz. De nem csak én, hanem a többiek sem tudták biztosra megmondani, melyik évben nyert a VEN Rider.
Az egyetemi gólyák visszatérve régi iskolájukba mindig azzal riogatják a diákokat, hogy az egyetemen egy hét alatt 400 oldalas könyveket kell elolvasni. Ez nem mindig, de néha igaz. Néha ezt meg is fejelik az oktatók azzal, hogy legyen bent órán a szöveg, mert ugye azt elemezzük. Bölcsészektől az olvasás teljesen elvárható lenne, a megértés és kijegyzetelés kicsit neccesebb, mert gyakorlatilag duplázza a könyvvel töltött időt. Viszont a szöveg megléte egy 20 fős csoportban kicsit irreális, amikor egy könyvből jobb esetben van 8db az egyetemi könyvtárban és 4 a megyeiben.
Tudtam előre, hogy a keddi gyakorlatra ilyen módon fel kell készülni, de a vége az lett, hogy kedden reggel néztem neten utána a szövegeknek, hátha ki tudom nyomtatni. A Gutenberg Projekten fent is van mindkettő hiány nélkül, de ugye regényt nem nyomtat az ember otthon, sajnos a másik szöveg is 160 oldal lett volna. Tehát digitális szövegem van, hogyan juttathatnám be az órára? Utána néztem mi a helyzet az e-könyv olvasó piacon.
A helyzet szomorú. Ugyanis az olvasók 60 és 120 ezer forint között mozognak. Valószínűleg az e-ink technológia teszi ennyire borsóssá az árukat, ezért próbálnak még rengeteg viszonylag olcsó funkciót belepréselni, hogy ésszerű ár/érték aránya legyen a dolgoknak. De így is viszonylag keveset tudnak ahhoz képest, hogy egy netbook is hasonló ársávban mozog, egy okostelefonról nem is beszélve, amik hasonló, ha nem ugyanolyan mobilitással bírnak. De kétség kívül a papírhoz hasonló kijelző nagy előnye egy ilyen kütyünek. Talán a Notion Ink új Adamo névre hallgató tábla PC-je jó alternatíva lehet, ugyanis egyszerre képes a szokványos színes kijelzésre, és a papírhoz hasonló fekete-fehér megjelenítésre is, valamint tudásában közel áll egy netbookhoz.
Aztán nagy hátrány maga az e-könyvek mibenléte. Értelemszerűen a Gutenberg Projektről és hasonló szabad könyvtárakból szedett anyagokat úgy konvertálom, ahogy akarom, és az internet sötét zugaiban is praktikusan és “olcsón” lehet e-könyveket találni, de könnyen lehet, hogy egy célzott témájú szöveget csak egy e-könyvesboltban kapunk meg. A könyvesboltok pedig általában valamilyen másolásvédelmet használnak. Az ilyen DRM megoldások pedig rossz esetben platformhoz kötöttek. Pl. múltkor vettem egy könyvet az interkönyv oldalon a szakdolgozatom írásához. Szigorú DRM megoldást használnak, egyszer nyomtatható és három gépre telepíthető, a texts don’t grow on trees (a szövegek nem a fákon nőnek) nevű EUs mozgalmat emlegetve egy kicsit még szimpatikus is lesz. Viszont az Adobe Reader csak egy kiegészítővel képes olvasni, ami kiegészítőből viszont nincs Linuxra friss verzió, így marad a Windows. Ha egy mezei PC-n már ennyire körülményes hozzáférni a tartalomhoz, akkor hogyan passzírozhatnám rá ezt egy viszonylag korlátozott képességekkel bíró e-könyv olvasóra vagy netán egy Androidot futtató hordozható készülékre, ami történetesen Linux alapú?
A történetben kicsit sántít, hogy miért nem vittem be a laptopom órára, és akkor minden meg lenne oldva. Talán mert nem akarom cipelni, talán mert a bölcsészek között kirívó lenne, egy kisebb, laposabb készülék mindenképpen jobban passzolna a könyvolvasáshoz. A történet vége egyébként az lett, hogy mindkét könyvből volt még kivehető példány az egyetemi könyvtárban (a regényből már csak egy), így a gyakorlat előtt fél órával kivettem mindkettőt. Végül a hagyomány győzött a technika felett .
Az utolsó lehetne, de nem az. Helyesebben lehetett volna. Most itt lehetne egy közhely. Vagy inkább rengeteg közhely. A UPC-is srác is megmondta, hogy nem olyan nagy szégyen csúszni az egyetemen, legalább lesz mit mesélni az unokáknak. Hirtelen nem is tudok olyan barátomról, aki nem csúszik. No meg választások évében munkakeresővé válni. Körülbelül ezek a gondolatok kószáltak a fejemben, hogy majd szüleimre önthessem, ha oltani kell az égő tüzet. De nem kellett. Anya ugyan megjegyezte, hogy tőlem nem ezt várta, de úgy érzem tesóm után sejthette, hogy én is passzolok. No meg a tapolcai közszférában eltöltött évek megedzik az embert. Viccesen megjegyezte, hogy jaj lesz, ha neki előbb lesz diplomája, mint nekünk. Ugyanis beiratkozott az egyetemre gyorsított tanári MA-ra. Azóta sokkal jobban szidja az egyetemet, adminisztrációt, oktatókat, mint mi magunk .
Volt egy szabad órám az utolsó előadásom előtt, lementem boltba, aztán visszamentem N-be elücsörögve kivárni az időt. Ami nagyon meglepett, hogy rengeteg emlék ugrott elő a semmiből. Illetve nem a semmiből, hanem az N épület ódon falaiból. Az első gyakorlatunk angol történelem volt, minden hallgató bejött a gyakorlati terembe, persze nem fértünk el. Akkor mondta Dave, hogy a “téós néni”. Első előadás pedig a multicéges, alacsony jogtanárral volt, a gimis nevelést hozva magával mindenki azonnal felállt a teremben, majd szólt, hogy nem a középiskolában vagyunk. Máté az első félévben nyert csokit Garaczi tanár úrtól filozófián. Több emlékem nem jött elő, és ezeket is furcsállom, mivel mostanában már arra sem emlékszem mit ettem előző nap ebédre. Talán az hozta ki belőlem az emlékeket, hogy olyan szaktársakat látok viszont, akiket utoljára elsőben láttam. Csúsznak ők is. És ezzel a nosztalgikus bejegyzés a farkába harapva bezárta a kört. Mindenki csúszik. De lehettem volna kivétel.
Széles terpesz, rock & roll! Vagy hányás. Persze akinek nem ingere ne vegye magára. Azért furcsa, mikor a mellkast szorító érzés először akkor lép fel, amikor a basszus megzavarja a szívritmusom, mert csak a következőt lehet hallani/érezni:
Zzzzzzz Zzzzzzz Zzzzzzz
Pedig zenész létemre viszonylag könnyen ismerek fel számokat, de ma este csak akkor, amikor a táncoló tömeg elkezdte énekelni őket. No mindegy, a mellkasi fájdalmon már VENen is segített, hogy eltávolodtam a rezgés epicentrumától, most sem volt másképp. Egészen addig, amíg a második kólám végéhez nem értem, akkor megint kezdődött. Végülis kértem egy harmadikat, és csak nem múlt el egészen addig, amíg búcsút vettem Olivértől és Petitől a meki előtt. Dúrva, hogy már pszichoszomatikusan jelentkezik az alvás akarás nálam.
No de nem erről szerettem volna írni. Hanem arról, hogy a DC-ben többnyire két fajta ember marad egyedül. Lányoknál az, aki fehér nadrágban/szoknyában, falatnyi felsőben illeti magát a színpadon. Fiúknál pedig az, aki a haverokkal szemben táncol, illetve magában próbál brake lépéseket bemutatni egy pörgősebb szám során. A tanulság? Kereslet és kínálat! A DC-ben, azaz a Diák Centrumban nincs különösebb kereslet fullos nőcikre. Az apró, szerethetően hibás, elvileg okos lányok a kelendőek, aki túl szép, hogy okos legyen, az menjen a Mythosba. A DC-ben, azaz a Diák Centrumban nincs különösebb kínálat magabiztos, sikeres férfiakban, akik iránt epekednének a lányok, ezért a show jellegű magánszámok nem nyerőek. Egyetemi kereslet, egyetemi kínálat. Hogy benne vagyok-e ebben? Egyelőre nem. Egyelőre nem is célom. Az egyelőre viszont már régen múlt időben zajlik…
Csak nem értő fülekre találtak a magyar oktatás informatikai írástudatlanságáról írt mondataim? Tudom, tudom nagy egoizmus lenne állítani, hogy én mentettem meg a világot, de a mai helyzetben mindenképpen meg kell ragadni egy ilyen remény sugarat, és fényében füröszteni orcánkat, hogy egy kis színt és mosolyt szerezzünk rá.
Nyögtével dícsérd a napot, de 4ből 2 nem olyan rossz, főleg, hogy a kimaradt kettő csak nyelvvizsga elismertetés. Az elektronikus ügyintézés felé való eltolódással még a végén egész kibírható lesz az oktatási irodára való mászkálás. Ami elég sok nevet megért, volt már OIK, OAO, most pedig OAI.
Az új vezetője gondolta magában, hogy ő még ennél is jobb nevet tud, és Bürokratikus Birodalom nevén akarta újraszervezni kis királyságát. Történt ugyanis, hogy felülbírálta az összes előfeltétel mentességi kérelmet, amit Kalmár Zoltán tanárúr adott ki. Mert hogy erre az oktatásért felelős tanszéki tanár nem jogosult. Aztán megkérdőjeleződött, hogy az OAI vezetője ugyan milyen alapon dönt pusztán szakmai ügyekben, így kompromisszumként az lett, hogy le kell adni az ilyen kérvényeket a irodában, és ők kiküldik a tanszékvezetőknek. A hataloméhesség már csak egy ilyen dolog, nem elég, hogy az elektronikus index bevezetésével egy csomó terhet levettek a vállukról, erre magukra rántanak még néhányat. De egyébként ez dicséretes, dolgozzanak meg a pénzükért, csak hát ne szakavatatlan szellemek döntsenek az egyetemistákról. Ez egyébként valami divat lehet kis hazánkban, apa pont ugyanilyenért akadt ki, hogy az igazgatónője döntött arról, hogy egy értelmileg sérült gyerek használhat-e számológépet az ő matekóráján. Még véletlenül sem a szaktanár kompetens ebben…
Aztán még jó, hogy a kérvényeknél is bevezették az elektronikusat, mert olyan kérvény pl. nincs, hogy nyelvvizsga elismertetés. Ezt viszonylag ügyesen orvosolták, mivel bevezettek egyéb nyelvi tárgyakat, amikhez nem tartozik sem oktató, sem időpont, csak az elismertetéshez van, be kell vinni a nyelvvizsgát az irodába, és megcsinálják. A viszonylag szót azért hagytam benne, mivel még nem világos számomra, hogy ha az angol nyelvvizsgával kiváltom az egyéb nyelv, diplomáciai szaknyelvet, akkor utána a német nyelvvizsgámmal hogyan váltom ki ugyanezt, mikor az már teljesítettként fog szerepelni az indexemben. De ez egyelőre engem nem aggaszt, a diplomáciai nyelvet angol, a jogi nyelvet német felsőfokú gazdasági komplex nyelvvizsgámmal váltom ki 
!
A mai marketing volt a téli vizsgaidőszak utolsó vizsgája. Különösebben nincs mit mondanom, szar vizsgaidőszakom már volt, szánalmas még nem. Reméljük soha többet ilyen nem fordul elő.
Az a legkomolyabb, hogy mindig erre hivatkoztam miért nem érek rá másra. Most hogy vége sajnos meg kellene csinálni az összes többi dolgot…
A szorgalmi időszakban azért kell serényen ténykedni, hogy a vizsgaidőszakban legyen söröd!
Neptunra most nem térek ki, szidják mások, én már belé sem rúgok, de még mindig csak csóválni tudom a fejem, hogy miért január 5-től lehet tárgyakat felvenni… Ilyenkor csak néhány választhatót, és előző évekről elmaradt tárgyakat tudsz felkapkodni.
Udvari Gábor 'Udi' vagyok, angol-nemzetközi tanulmányok szakos hallgató, informatika, elsősorban webprogramozás után érdeklődő nyílt forráskód rajongó. E-mailen keresztül érhet el engem a gabor(pont)udvari(kukac)udionline(pont)hu címen.
Ha másként nincs feltüntetve, az oldalon található összes tartalom a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el! 2.5 Magyarország licenc alatt terjeszthető. Ez érvényes a saját készítésű megjelenésre is. Az oldalt a Wordpress mozgatja, ami a General Public Licence 2 feltételei szerint használható.