Március 31-ével megszűnik a Songo magyarországi online zeneáruház. Ezzel már a második zeneáruházat hamvasztjuk, és ez sem volt éppen tőke és támogatottság nélküli. Az első, azóta már csak hírből ismert Origo/T-Online Zeneáruházat a magenta óriás tolta, majd szüntette be. A Songót pedig az Econet.hu Nyrt. működtette, akik igen kiterjedt céghálózattal rendelkeznek, pl. hozzájuk tartozik a Sziget, a Volt, a Balaton Sound, az Est lapok és még a Freeblog is. Mégsem tudott gyökeret verni a szikkadt magyar ugaron.
Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Vulgárisan tudnám legjobban kifejezni az állapotom, de legyen annyi elég, hogy csak a combom nem fáj. Apa mai bölcsességét egy életre be fogom vésni a kobakomba: “a szőlő az a növény, amit nehéz telepíteni és nehéz kivágni is”. Eladni meg pláne. Apa felhívta keresztpapit, akitől még soha nem hallotta, hogy a szőlő eladást tervezi, tavaly még tőkét is vitt apától. A páli fordulatnak még Húsvétkor is nagyon prózai oka van: a tavaly szüretkor leadott szőlőért csak jövőre kap pénzt, a teleket traktorral permetező fickónak viszont most kell 100.000 forintot fizetnie. Meg még néhányszor az év során.

Tehát szőlőt vágtunk ki ma. Ebben már viszonylag nagy gyakorlatunk van. No nem csupán azért, mert a telepítési folyamatot kell csak megfordítani. Kb. 3 éve folyamatosan ritkítjuk a szőlőt. Ha már a profitot nem lehet növelni, a költségeket kell megvágni, különben az egyetlen tőke, ami marad az a szőlőben lesz. Apa rájött, hogy a monoton munka megöli a lelkesedést, ezért egy-egy munkából mindig csak picit végeztünk. Pici venyige hordás, pici csákányozás, pici horgony ásás és csavarás, pici oszlop ásás és áthelyezés. Sok pici sokra megy.

A zuhanyzás sokat segített, útban a Dreambe egyedül a derekam fájt, ami miatt picit úgy is éreztem, hogy meggörnyedve járok, mint egy öregember, de lenézve a mellkasomra nem vettem semmi kölönöset észre. Dreambe azért mentem, mert honlapos megbeszélés volt. A Babos-Csipszer duó kicsit megbontva játszott, Csipit leváltotta Piller Balázs. A hosszú nap hihetetlen jól esett a hideg kóla, a barkás-tojásos díszek, kis mécsesek a pulton és persze a jazz. Hazafelé már újra fájt mindenem.

Holnap talán folytatjuk apával azt a megkezdett hagyományt, hogy megkóstolunk néhány fajta bort. Piros tojás, sonka, torma és finom bor. Közben kicsit vigasztalódunk, hogy bármennyi igazság is van benne, nem kapós a bor.