Project Bossanova – a jelentkezők

Az előző bejegyzésemben kifejezett aggodalmam beigazolódni látszik. Ma elérhető a Project Bossanovára jelentkezett játékok listája, azzal az egyértelmű utalással, hogy kiket támogassunk. Íme a bizonyíték, hogy az OMG Ubuntu mögött álló Ohso igazából csak adományokat dob bele a perselybe, nem saját játékot készít. Nézzük a választékot.
Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Project Bossanova – mi lesz ebből?

A Project Bossanovát az Ohso Ltd. indította útjára, azzal a céllal, hogy az első 3D (nem mint 3D TV, 3D mozi, csak a képernyőn belül 3D) játékot készítse el, ami kizárólag Linuxon fut. A terv az, hogy egy király Linux exkluzív cím majd átcsábítja a játékosokat Linuxra. Elkészült a honlap, nem volt csúnya, és olyan nagy terveket tartalmazott, mint a játékiparban jártas tapasztalt szakemberek megnyerése, és megbízása. A helyzet azóta kicsit változott.
Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Debianról Ubuntura

Egyszer a stabil Debian rendszeremet akartam frissíteni a még tesztelés alatt álló kiadásra, ennek csúnya vége lett, és végül újra kellett telepítenem a 2 éves rendszert. Ezután szépen raktam fel sorban a tesztelésre váró kiadásra a frissítéseket, majd nem sokkal a fagyasztása után, mikor már tényleg a hibajavításokra koncentrálnak a fejlesztők, megdöglött a hálózatkezelő. Ami elég nagy gondnak számít, mivel netről telepíthető médiumon nyomtam fel, ha nincs net, nincs frissítés, szopacs van. Ezért ha már új kijelző, új Windows, akkor új GNU/Linux is felkiáltással lecseréltem a Debian rendszert Ubuntura.

Laikus közönségemnek dióhéjban annyit, hogy mivel a GNU/Linux operációs rendszert szabad szoftverek alkotják, ezért bárki ezek mixelésével elkészítheti álmai rendszerét, amit már disztribúciónak nevezünk. A Debian és az Ubuntu is ilyen disztribúciók, az utóbbi a fiatalabb (2004) és az előbbi, idősebbre (1993) épül. A kettő között óriási különbség, hogy míg a Debian teljes mértékben közösségi összefogással készül, addig az Ubuntut Mark Shuttleworth cége, a Canonical hívta életre. Ez a támogatási mód már önmagában vízválasztó, de erős Ubuntu ellenszenv indult meg idén tavasszal, amikor is az ablakvezérlő gombok (tálcára helyezés, teljes képernyő, bezárás) a közösség ellenzése ellenére átkerültek a Windows-szerű jobb oldalról a MacOSX-szerű bal oldalra, és az sem tetszik a közösségnek, hogy a teljes arculatot outsourcolták vérprofi, szabad szoftvereket nélkülöző művészekhez. Pedig a Debian rajongók milyen aranyos képeket tudnak rajzolni. A közösségi szellem és stabilitás nagyon erős visszatartó erő volt a Debiannál, de mégiscsak az Ubuntu a legismertebb GNU/Linux disztró, ezért egy nagyobb cél érdekében beáldoztam választási szabadságom.

Kis zökkenővel indult a telepítés, mivel a “Linux emberi lények számára” telepítőjében csak másodszorra, a “szakértő” módban találtam meg, amit kerestem. Ugye-ugye a szerénység hova vezet. Első indításkor majdnem leestem a székről, 600MB memóriát evett a rendszer alapból! Ez hagyján, de a rendszerfrissítés teljesen leállt miközben helyeztem vissza az adatokat a pendrivera, leállítva a másolást gond nélkül folytatódott a frissítés. Ezek a betegségek aztán szerencsére eltűntek a későbbi indítások során, jelenleg kicsivel több, mint 500MB memóriát eszik a rendszer teljes fejlesztői környezet alatt, tökéletesen fürge és kezes.

Ubuntu 10.04

A váltás előnye a programokban látszik leginkább, az Ubuntu értesítési területe nagyon bejövős nekem (bal felső sarok)! Ugyanígy lenyűgözőek a GNOME programok, amiket eddig pont a GNOME függőség miatt nem használtam az Xfce környezetben. Viszont az csalódás, hogy már az első napon két olyan hibába ütköztem, amit már 4 hónapja nem javítottak, pedig sokan jelezték. Igyekeztem hozzászokni az alapértelmezett programokhoz, mivel ebből lesz később a legkisebb fejfájásom, egyedül az Evolutiont nem bírtam ki és lecseréltem Thunderbirdre. Az egyetlen fejfájást az új GCC fordító okozta, egy C projektemben lévő, eddig soha nem látott hibák javítása elvitt jó 8 órát. A felhasználói felület átszabásával még küzdök, érdekes módon nem a balra áthelyezett ablakvezérlők jelentik a gondot, hanem a tálcán az aktív program világos színe. Gyakran kattintok a rossz ablakra, annyira megszoktam, hogy az inaktív ablak a világos és az aktív a sötét, mivel az van benyomva.

Egyelőre marad az Ubuntu! Nem tudom meddig, a fél éves kiadási ciklus a Francia Idegenlégiót is megszégyenítő erőltetett menetet diktál, biztosan lesz még fejfájásom októberenként és áprilisonként (az év és a hónap szerepel a verziószámban, jelenleg 10.04).

Mi Linux vagyunk

A Linux Alapítvány kihirdette a We’re Linux reklámkészítő verseny győzteseit. A fordításon elgondolkoztam egy picit, talán lehetett volna “Mi Linuxok vagyunk”, de csak egy Linux van. Vagy lehetett volna kiírni az are-t, így hangsúlyosabb a we, tehát “Mi vagyunk a Linux”, ami talán erősebb marketing lett volna. De így legalább beáll a sorba az I’m a Mac videók mellé. Te Mac vagy, mi meg Linux.
Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Az ember a gép előtt

Ha jobban szeretsz videót nézni, mint olvasni, akkor megnézhetsz egy korábbi Linuxportálos videót, nagyjából ugyanarról szól, mint ez a bejegyzés.

A linux gyűlölők honlapján elég sok írás van, amik legalább annyira túloznak, mint azok az állítások, hogy telepíts Ubuntut, és minden gondod megoldódik. Háhá! Lebuktam! Igen, az előző bejegyzésben lévő éles bírálat részben ennek az oldalnak is köszönhető. A lényeg a lényeg: kivételesen kettő olyan írást találtam fent, amik elgondolkoztattak.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Lenni, vagy nem Lenny

Csak fantázia kérdése, milyen neveket kapnak az operációs rendszerek különböző verziói. Pl. a Windows volt már 3.1, aztán 95, 98, 2000, aztán jöttek a fantáziadúsabb nevek, mint a Millenium, XP, és a Vista. A legújabb Windows pedig simán a 9-es nevet kapja :) . Linuxnál is vannak olyanok, pl Slackware már a 12.1-nél tart, OpenSuse a 11-nél, OpenSolaris pedig a megjelenés időpontját tapasztja a névhez pl. 2008.05. Ubuntuéknál a szám mellett kap egy fantázianevet is a verzió pl. Gutsy Gibbon, vagy Hardy Heron. A Debiánnál szintén van szám, és a különböző verziókat a Toy Story animációs film szereplőiről nevezik el. Így lesz az 5-ös Debian a Lenny.

Lenny

A Debian Lenny-t szeptemberre ígérik, a legutóbbi teljes fagyasztás az elmúlt napokban történt, amit sok ember a HUP-on sajnálattal élt, meg, ugyanis a fagyasztott programok szerint nem lesz 2.6.26-os kernel, de még 4.1-es KDE se. A kernel engem nem nagyon izgat, a KDE se, nekem tökéletesen meg fog felelni :) . Még múltkor írtam, hogy XFCE-ről áttértem GNOME-ra, aztán kiderült, hogy a GNOME beépített kompozitora igencsak megakasztja pl. az OpenArenát, és amúgy sem tetszett, ezért úgy döntöttem, visszatérek az XFCE-re. Emellett még volt néhány bajom, ezért úgy döntöttem, hogy amíg nem lesz stabil a Lenny, addig Zenwalkra váltok.

Igenám, de a Zenwalkot már egyszer kipróbáltam és töröltem is. Másodszor is ez lett a sorsa. Hiába üzemeltem be tökéletesen a videókártyámat, wifimet, egyszerűen képtelen voltam munkárabírni a KBabelt, és XAMPP-et. Mindkettő nélkülözhetetlen a munkám során. És ezenkívül iszonyúan lassan töltődött be, talán még lassabban, mint a Windows. Apropó Windows! Az első Zenwalk telepítési kísérlet során a karcos CD-ről leállt a telepítés. Mivel a formázás már megtörtént, a csomagok feltevése pedig még nem, ezért a fő boot szektorban lévő GRUB alól kihúztam a talajt, így nem tudtam bebootolni Windowsba, hogy egy új CD-t írjak meg. Egy másik gépről leszedtem GPartedot, kiírtam, rendbehoztam a fő boot szektort, hogy a Windows be tudjon töltődni, de az nem volt hajlandó! Még a Windows telepítő CD-n lévő fixmbr se tudta talpra állítani a rendszert, így mindkét operációs rendszert rakhattam újra :)

Néhány óra telepítés, és állítgatás után kész lett az új rendszerem, ami így fest: az első partíción Windows XP SP3 magyar, a második partíción Debian Lenny, harmadik partíció cserehely (swap), a negyedik pedig egy 80 gigás NTFS-sel formázott adatpartíció, ami sértetlen maradt a telepítések során, így nem veszett el semmilyen adatom! A fő boot szektorban a Windows bootmenüje áll, így biztosítom, hogy a Linux cseréje egyáltalán ne tudjon bekavarni a Windowsnak.

És most pedig jöjjön egy rövid összevetés, amit már régen meg akartam írni. Dell Vostro 1500-ás Laptopon a következő bootolási adatokat mértem egy karóra segítségével:



Windows XP SP3 magyar, 32 bit:

  • Bootválasztótól a felhasználóválasztásig: 32 másodperc
  • Felhasználóválasztástól az asztalig: 12 másodperc
  • A számítógép kikapcsolása: 31 másodperc

Debian Lenny testing, 64 bit:

  • Bootválasztótól a felhasználóválasztásig: 19 másodperc
  • Felhasználóválasztástól az asztalig: 14 másodperc
  • A számítógép kikapcsolása: 10 másodperc

Ez a három adat még nem jelent semmit, a Debiánom igencsak testre van szabva, nem minden Linux ilyen gyors. Ezen kívül mindkét rendszerrel vannak még gondjaim, pl. Windowsban először életemben tapasztalok olyat, hogy bármilyen videó színes helyett fekete-fehér, minden lejátszóval, codekkel és codek nélkül is. Debiánon ezzel nincs gondom, viszont van gondom a különböző csomagokkal, mert egyáltalán nem értem meg, miért akar egy képszerkesztő mellé letölteni egy csomagkezelőt is?

Pingvin harc

pingvinek

Mi kell a népnek?! Azt nem tudom, de hogy nekem szükségem van egy nyíltforráskódú, megbízhatóan működő, a különböző infós ténykedéseimben segítő operációs rendszerre, az biztos! Azt hittem, ha a saját Windowsomat majd én tartom karban, akkor tökéletesen fog működni az idők végezetéig. Egy darabig tökéletesen bírta is az északai torrentezések utáni masszív fejlesztéseket, azoban minden előzetes jelzés nélkül a fájlmenük elsőre irtózatosan lassan jönnek be. Tökéletes magyarázat erre, csakúgy mint a gabonakörökre a “lehet, hogy emberek tették” szövegen kívül nincs. Szóval kell egy Linux. Ez rendben is van, csak hogy ez 2008-ban azért mégsem olyan egyszerű…

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »