Eurovíziós Dalfesztivál 2011

Utoljára 2009-ben írtam az Eurovíziós Dalfesztiválról, tavaly nem volt magyar induló, ezért elkerülte a figyelmemet, de idén nagyon lelkesedtem az eseményért. Utoljára 2007-ben került be magyar versenyző a döntőbe, akkor Rúzsa Magdi a 9. helyen zárt. Wolf Katit is a legjobb tízbe vártuk idén, mivel valóban egy nagyon jól összerakott dallal indult, ráadásul Németországban a rádióhallgatók a legjobbnak választották, ezért reménykedhettünk egy szép helyezésben. Végül apa információi bizonyultak helyesnek: az Eurovíziós Dalfesztivál egy giccsverseny, és a diplomáciának hatalmas súlya van.
Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Bezár a songo.hu

songo.hu logó

Március 31-ével megszűnik a Songo magyarországi online zeneáruház. Ezzel már a második zeneáruházat hamvasztjuk, és ez sem volt éppen tőke és támogatottság nélküli. Az első, azóta már csak hírből ismert Origo/T-Online Zeneáruházat a magenta óriás tolta, majd szüntette be. A Songót pedig az Econet.hu Nyrt. működtette, akik igen kiterjedt céghálózattal rendelkeznek, pl. hozzájuk tartozik a Sziget, a Volt, a Balaton Sound, az Est lapok és még a Freeblog is. Mégsem tudott gyökeret verni a szikkadt magyar ugaron.
Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

“Kedves muzikális lakótárs!”

A veszprémi lakás csendes. Annyira, hogy ha egyedül vagy, és nem szoktál még hozzá, akkor félsz. Eddig azt gondoltam, hogy azért, mert nagyon jó a szigetelése, ezt már korábban ki is használtam, Veszprémben készültem fel a 2009. évi újévire a TV Maci nótával (Pécsi József – Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán), és az idei újévi előtt is Veszprémben gyúrtam tüdőre és szájra. Nem gondoltam volna, hogy ezen a héten gond lesz belőle.
Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

2 év zenehallgatás

2 éve január 11-én regisztráltam a last.fm szolgáltatásra, azóta a fülembe jutó dallamok többsége a felhőbe is eljut. Tavaly előtt megemlékeztem már a 10.000-es jubileumról, a 20-as kimaradt, ezért egy napi csúszással ugyan, de összehasonlításként most két év zenei ízléséről számolok be.
Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Tankcsapda a fájlcseréről

A HWSW készített egy riportot a Lukáccsal és Cseresznyével a fájlcserélésről. Szerintem egy hétig a csapból is ez fog folyni, de eddig mindenhol csak a szokásos hozzászólások mentek, ezért inkább elhozom haza a témát, úgy is harmadik részként egy remek cikksorozat alakul ki a magyar digitális zeneterjesztés helyzetéről. A cím és a bevezető nagyon bulváros, az index féle stílus az uralkodó a HWSW-n, de érdemes elolvasni a cikket.
Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Official FM és a Lángoló Gitárok

Kapcsolódik kicsit az előző bejegyzéshez. Először hup.hu-ra linkelte falu, hogy holnap új Quimby van, de már ma meg lehet hallgatni a teljeset. Nem foglalkoztam különösebben vele, mert nem szeretem a Quimbyt. Aztán kaptam délután a dalok.hu hírlevelet, hogy lehet venni az új Quimbyt (meg az uccsó Kispált és az új 30Y-t is). Aztán lavmitendor FB-re linkelte a Lángoló Gitárok cikket, és mivel már tudtam, hogy dalok.hu-n exkluzív akció van, ezért kicsit jobban utánaolvastam.

Az nem derül ki, hogy 16-án, azaz holnap csak a dedikáláson lehet megvenni, és a dalok.hu tudja jól, hogy országosan 18-án lehet beszerezni a lemezt, de kezdett érdekelni a téma és végigolvastam a cikket. A Lángoló Gitárok az official.fm szolgáltatásról nyomja az egész albumot, ez kíváncsivá tett, mert sima mp3 fájl alapú a lejátszás, ezért amit meghallgatsz, az a böngésződ gyorstárában landol sima mp3 ként, neked csak ki kell másolnod onnan, és mivel Magyarországon a letöltésért nem jár deresre húzás, egy legális kincsesbánya a portál.

cache

Az official.fm szabályzata szerint rendelkezned kell vagy a teljes jogokkal, vagy írásbeli engedélyednek kell lenni arra, hogy feltölthesd:

“In connection with User Submissions, you affirm, represent, and/or warrant that: (i) you own or have the necessary licenses, rights, consents, and permissions to use and authorize Official.fm to use all patent, trademark, trade secret, copyright or other proprietary rights in and to any and all User Submissions to enable inclusion and use of the User Submissions in the manner contemplated by the Website and these Terms of Service; and (ii) you have the written consent, release, and/or permission of each and every identifiable individual person in the User Submission to use the name or likeness of each and every such identifiable individual person to enable inclusion and use of the User Submissions in the manner contemplated by the Website and these Terms of Service.”

Ekkor már nagyon kezdett izgatni, hogy a Lángoló Gitárok huncutkodik-e vagy mi folyik itt. Beregeltem offical.fm-re, mert csak így lehet megtudni többet a felhasználókról, és kiderült, hogy a teljes Quimby albumot a Lángoló Gitárok tolta fel, de a Tom-Tom van feltüntetve kiadónak.

Quimby - Lángoló Gitárok feltöltés

Az Isten Háta Mögött zenekar Ű c. albumát szintén az LG tolta fel és az EMI van feltüntetve kiadóként:

IHM - Lángoló Gitárok feltöltés

Ez azért is érdekes, mert az IHM-nek pont ugyanezt az albumát az EMI Music Publishing & Services Hungary kiadónak megjelölt és PRO fiókkal (viszont régi honlapos címmel) rendelkező felhasználója is feltöltötte:

IHM - EMI feltöltés

Tehát fennáll a kérdés, hogy a Lángoló Gitárok valóban rendelkezik-e a megfelelő jogokkal, hogy feltolhassa azokat a teljes albumokat, amiket felrakott offical.fm-re, vagy csak betyárkodik? Igazából nem nagyon érdekel, helyette sokkal érdekesebb a hivatalosnak tűnő EMI listája, amit meghallgatva olyan albumokat bányászhatunk ki (legálisan) a gyorstárból, mint az IHM, Óriás, Kistehén, Jamie Winchester, Péterfy Bori. Magyarország, én így szeretlek!

Ubuntu One Music Store

Magyarországon a hatályos jogszabályok szerint nem vagyunk büntethetőek a letöltött illegális tartalmak miatt, egészen addig, amíg nem terjesztjük őket. Helyette viszont fizetjük a különböző üres adathordozókon az Artisjus matricát. Egyelőre a merevlemezekre nem kell ráragasztani, tehát lehet tölteni a netről, és kimásolni egy külső merevlemezre, ami még belefér a magáncélú másolat kategóriájába, viszont elég kényelmes megoldás hordozhatóság szempontjából is.

A problémák ott kezdődnek, amikor ennél egy picit többet szeretne az ember. Pl. milyen jó lenne, ha a Steam és GOG.com, és egyéb digitális forgalmazókhoz hasonlóan a felhőben vigyáznának a termékeimre, és nekem nem lenne kötelező a fájlokat babusgatni és ide-oda tologatni (ettől még persze ajánlott). Magyarországon két digitális szolgáltató van, az egyik a dalok.hu, ami jellemzően hazai zenéket kínál (abból viszont az összes fellelhetőt) elég kedvezményes áron, FLAC-ban és MP3-ban, DRM mentesen, viszont a vásárlástól számított 24 órán belül le kell tölteni az anyagot és onnantól kezdve én felelek azért, hogy el ne veszítsem. A másik a songo.hu, ami viszont erősen DRM függő, ráadásul a Windows Media Playerre épít, tehát a hordozható lejátszókkal és más oprendszerekkel való kompatibilitás rettentően korlátozott. Nemzetközi zeneboltok pedig nem merészkednek e tájra az első bekezdésben leírt sajátságos helyzet miatt. Az iTunest már 2008 óta csalogatják az Apple felhasználók, 7digitallal sem lehet Magyarországról vásárolni, és az Amazon áruházból sem megy a dolog.

Helyettük viszont itt van az Ubuntu One Music Store! Ők nem egy új boltot építettek, hanem a 7digital termékeit csomagolták újra, és az anyacéggel ellentétben nem országokra, hanem zónákra osztották a licencelést. A zónák között van egy európai is, amibe szerencsére mi is belekerültünk, és habár nem kapjuk meg a teljes kínálatot, de a 4 nagy kiadóból 2-t sikerült licencelni, és természetesen a független kiadóktól is lehet vásárolni. Ez több, mint a semmi, gyakorlatilag ez a második bolt a Songon kívül, ahonnan legálisan lehet beszerezni külföldi muzsikát. Nézzük mit is kínál a bolt, és mennyiért.

Az árak euróban vannak megadva, és egy picivel meg vannak emelve, hogy a Canonical bevételekhez jusson. Első példának nézzünk egy külföldön is sikeres magyar bandát, pl. a Subscribe-ot. 2009-es Contradictions című, 3 számos kislemezük ára a következő módon alakul:

Ezzel persze nem bizonyítottunk semmit, mert a dalok.hu verhetetlen mind az árat, mind a hazai kínálatot tekintve. Térjünk át tehát a nemzetközi előadókra, de maradjunk még mindig a keményebb műfajban, Korn idei albuma, Remember who you are:

Látható, hogy árban képes versenyezni a többi alternatívával, ha még beleszámítjuk a Songo elég agresszív másolásvédelmét, akkor egyértelmű ki a győztes. Vegyük tehát meg.

A vásárláshoz szükségünk lesz egy Ubuntu One szolgáltatásra, az ingyenes 2 GB-os is megteszi, és habár az Ubuntu One kliensből már van Windowsos beta is, az egyelőre nem tölti le a számokat, ezért mindenképpen érdemes Ubuntu alól bemenni a boltba. Jelenleg a Rhythmbox és a Banshee támogatja a szolgáltatást, de ne felejtsük el ellenőrizni, hogy van-e megfelelő plugin telepítve hozzájuk (rhythmbox-ubuntuone-music-store, illetve banshee-extension-ubuntuonemusicstore csomag). A Banshee lesz a következő kiadástól az alapértelmezett zenelejátszó, valamint lassan, de biztosan érkezik a Windowsos változata is. Mivel ez is Mono, ahogy a Tomboy jegyzettömb is, van egy olyan gyanúm, hogy mindkettőt hozzáidomítják a Windowshoz, és akkor teljes pompában lehet szinkronizálni Windows alól is.

Én már a Bansheet használom, ezért a képek is azt fogják mutatni. Amikor először használjuk az Ubuntu One fiókunkat az adott gépen, akkor regisztrálni kell a gépet, ez nagyon gyorsan megy, utána már rögtön pakolhatjuk is a kosárba a lemezeket.

Ubuntu One Music Store - album

A download gombokkal tudjuk az egyes számokat vagy a teljes lemezt belehelyezni a kosárba, minden egyes ilyen lépés után mehetünk egyből a kasszához vagy még vadászhatunk zenéket. A kasszás meg fogja kérdezni tőlünk, hogy kártyával vagy PayPallal akarunk-e fizetni. A PayPal fizetés gondolom a szokásos átirányításos módszerrel működik, most nem ezt, hanem a kártyát próbáltam ki.

Ubuntu One Music Store - fizetés

5-6 fajta kártyát támogat a rendszer, néhány adat megadása után pillanatok alatt ellenőrzi a kártyát, és rögtön nyugtázza is a dolgokat. Innentől miénk az album, indulhat a szinkronizáció.

Ubuntu One Music Store - letöltés

A letöltés nekem nem indult el automatikusan. Ilyenkor meg kell nézni a rendszer, beállítások, Ubuntu One alkalmazásban az eszközök fülön, hogy csatlakozva van-e a gépünk az adatfelhőhöz. Miután tényleg csatlakoztunk, azonnal elindul a letöltés. A letöltött zeneszámok technikai okok miatt a saját könyvtárunk egy rejtett mappájába pottyannak le, az “~/.ubuntuone/Purchased from Ubuntu One/” mappában találjuk szinkronizáció után a fájlokat, de ez a mappa linkelve van a saját mappán belül a Zenék mappába. Elképzelhető, hogy importáláskor a zenelejátszó a beállításoknak megfelelően automatikusan át fogja helyezni egy kényelmesebb helyre, én megtiltottam a Bansheenak, hogy átrendezze a könyvtárakat. Visszatérve a Music Store-ba látni fogjuk a My Downloads alatt a letöltött számokat, és ugyanígy az Ubuntu One webes felületén is megjelenik az album.

Ubuntu One Music Store - online

A zenéink a többi fájltól veszik el a helyet, viszont olyan előnyt élveznek, hogy betelt tárhely esetén is tudunk még zenét vásárolni a boltból, de más fájlt egészen addig nem fogunk tudni szinkronizálni, amíg nem veszünk plusz tárhelyet vagy nem törlünk ki valamit. Albumokat is lehet törölni, nem tudom, hogy ha törlünk egy megvett albumot, akkor az végleg elveszik-e, a FAQ-ban sem találtam erre vonatkozó adatot.

Összegezve a bejegyzést, sikerült találni egy olyan szolgáltatót, akinél Magyarországról is lehet DRM mentesen nemzetközi kínálatból muzsikát vásárolni, és ezt egy kényelmes cloud szolgáltatásban meg is őrzi nekünk. Ennél még többet is kínál az Ubuntu One, hiszen lehet streamelni iPhone és Androidos okostelefonunkra a zenéket, ráadásul nem csak azokat, amelyeket a Music Storeban vettünk, hanem minden szinkronizált MP3 fájlt! (A FAQ szerint, kipróbálni nincs lehetőségem okostelefon hiányában.)

XXII. VEN

Ami nem megy, azon gyorsan át kell esni. Jöjjön most egy gyors, tényszerű beszámoló a 22. VEN-ről, ahogy Kováx tette a PaFe-ről. Hajnaltól pirkadt, április 26. hétfőn kortesdalfesztivál (még korai), kedden délben hagyományos bevonulás a várból (bocs, zh volt), szerda lesz a mi napunk!

Szerdán két főműsor, abból az egyiket láttam is! Hihetetlenül tudok a lényegre koncentrálni, mert a nyertes csapat produkcióját láttam. Mert ugye a csapatok biztos pontot jelentenek a VEN-en, talán most volt 5db, és hogy én melyikben lettem volna az már abszolút bizonytalan. A bizonytalanság a főműsorok után két órával már tetőzött is! Elég céltalanul bolyongtunk a kocsmák között, négy táncos csöcs, egy bunyó, idén is a középső kocsma volt a legellenszenvesebb. Helyette kikötöttünk a DC-ben, ahol a tömeg hatalmas, lévén a populáris zene, ruhatár és kőbudi (nem elhanyagolható). Megjegyzés a margóra, hogy idén sokkal kevesebb kék bódét helyeztek ki, de érdekes módon mégsem álltam olyan sokat a sorban. A beszóló hölgynek pedig innen üzenem, hogy fesztigyálokon WC előtt nincs lovagiasság, érkezési sorrend van. Esetleg velem együtt. Szóval szerda szállingózás DC-ben, egészen addig, amíg elfogytak a retró dalok, utána szerencsére felelevenítettük a hagyományokat, és átmentünk a VEN kocsmákba magunkfajta zenét keresni. Lett is, és hajnalig ott is maradtunk.

Csütörtökön már okosan készültem, apa által fent hagyott két vodkából egyet beraktam a szatyorba a tesómmal vetett narancs mellé (élni tudni kell), és irány a VEN. A többiek sem voltak restek, ittunk rendesen és rendetlenül, sokat és sokfélét. A rejtekhely mellett hömbölögtünk egyet, majd zene vadászatra mentünk, az előző estéből tanulva nem a DC-be, hanem az egyik kocsmába. Érdekes módon ugyanahhoz a DJ-hez és jól válogatott számaihoz, de másik kocsmába. Aztán átmentünk megint egy másikba, aztán megint jött a hajnal és haza. A történet akkor hiteles ha utólag szövöm bele, hogy a koli melletti hömbölgés során készítettem egy tucat fényképet és Nándiról egy hangfelvételt. Ezek nem rémlettek nekem egészen addig, amíg szombaton nem mondták nekem :) .

Péntek kimarad, zenekari próba, majd szombat délután szereplés (éljen május elseje). Szombat este Nándi azzal a kérdéssel kezdte, hogyan ízlett a leó-cherry, mire legjobb tudásom (és akkori emlékezetem szerint) válaszoltam, hogy különösebben nem csapott meg, csak az íze volt más. Utána jött a meglepetés, hogy valóban van a telefonomban egy hangfelvétel :D ! Ez Szöszőnek abban a pillanatban át lett küldve, de akinek kell, keressen meg. Mielőtt zárnám az utolsó napot is azzal, hogy VEN-en vedelünk, hadd csenjek bele néhány gondolatot is. Csütörtöki Kiscsillag nagyon jó volt, nem emlékszem, hogy a Kossuth-díjas művész úr mondott-e volna valami jót a dalszövegeken kívül. Vissza szombathoz, Eskabbe szintén jó, Dave sem mondott semmi eget rengetőt, kicsit sajnáltam, hogy nagyon kevesen voltak rajtuk (a dombon ülő társaság nem rájuk várt). Utánuk Vadfruttik (Sárga zsiguli nekem nem sokat pöfög), aztán Ladánybene 27. LB27-et ugyan élveztem, de nagyon zavart a hatalmas különbség az Eskabbe koncerthez képest: nagyobb tömeg (egészen a Soproni pultig), műanyag hangzás (fúvósok imitálása két szintin), az ismétlődő szövegek (babylon, roots, babylon, yo, babylon) és a dallamok egyhangúsága. De idén tölti be a zenekar a 25. életévét és ez nem semmi! Utánuk jött a Depresszió, akik elég sok számot játszottak arról az albumról, amit én ismerek, de igazából a többi szám sem volt idegen. Őket nem is szeretik sokan a magyar metálzenei undergroundban, mert egy egyszerű recepttel, kevés muzsikával nagy népszerűségre tettek szert. Viszont a frontembertől idéznék, mert érdemes: “köszönjük, hogy az élőzenét választottátok!”

Utána még kocsmáztunk egyet, de nehezen találtunk jó zenét, majd a hosszú hét miatt korábban elindultunk. Szöszővel még jó sokat beszélgettünk, ezért egyikünk sem ért haza korábban. A bejegyzés végén összegeznem kellene, de a lényeget már leírtam. Minden évben minden csapat megmenti a VEN szellemét. Gunyorosan kiforgatva a szót, a VEN már régen halott lehet, hogy a szellemét üldözzük. És valóban. A VEN már csak az ivásról és a koncertekről szól. Valakinek csupán arról, hogy egész héten nyitva a DC. Jó-e, rossz-e, így van-e? Ezt nem egy olyan vén diáknak kellene megmondania, aki a hatodik évfolyamon is itt lesz. De nem csak én, hanem a többiek sem tudták biztosra megmondani, melyik évben nyert a VEN Rider.

Magyar vagyok nem trappista

Visszatérek a gyökerekhez. No nem ahhoz, hogy minden bejegyzés a helyén van, mert még lógok egy VEN beszámolóval, hanem ahhoz, hogy még részegen írok az estéről. Persze mit érnek a hagyományok, ha nincs bennük előrelépés, ezért ahogy a címben is látni, kicsit kalandozok másfele is. Szívesen nyilaznék közben hátrafelé, de sajnos a problémák előttünk állnak.

Kováxszal megbeszéltem még múlt hét vasárnap, hogy a szombat nekem így is úgy is muzsikával telik. VEN alatt terveztünk egy Dunaújvárosi egyetemi napok utat, ami résztvevők híján kútba esett. Illetve nem esett kútba, Nándi még pénteken hívott, hogy Nyuszival lehet lemennek busszal, arra már én mondtam nemet. Ugyan nem tudom milyen idő volt Dunaújvárosban, de a fedett és lényegesen közelebbi Expresszót választottam. Eskabbe mint mindig nagyon jó volt. Nincs mit ragozni. Utána következett a Firkin, akikről viszont pár szót mondanék.

Nagyon profi műsort nyomtak, de pestiektől ez elvárható. Kicsit az is, hogy a bejáratnál megvásárolható CD-re tukmálnak (milyen konzervatívak), no meg a Művészetek Palotája koncertre. Megemlítették a PAFE-t is, ami jövő hétvégén lesz, aki ott lesz ne hagyja ki a Firkint, mert nagyon jó táncos kis ír music. A dalok énekléséhez sajnos nem elég angol bölcsésznek lenni, ismerni kell az ír kocsma dalokat, de táncolni még lehet őket. Egy óvatlan pillanatban végignéztem a zenekaron és elgondolkoztam. Ez történik az emberrel sörös, zene hallgatós este közben, ha részeges bulira mentem volna, lehet megússzátok ezt a bejegyzést. Tehát a Firkinre mindenki táncol. Olyanok is, akik az Eskabbére nem, pedig nem kevésbé vérpezsdítő muzsika. Az ír hangulatot egy fuvola és egy hegedű, no meg az énekesek színesítik. Miért nem lehetne magyaros dallamokat feldolgozó punk buli bandát csinálni? Ugyanúgy egy hegedű és egy fúvós hangszer, legyen mondjuk klarinét. Plusz basszus- és szólógitár, hozzá tartozó szerkóval. Mennyivel jobban működne, ha a közönség egésze tudná énekelni a 100 forintnak 50 a fele szövegét miközben alteros, táncolós muzsikára ropja. Van nekünk számtalan lakodalmas borzalmunk, populáris Noxunk, de alternatív punk zenekarunk nincs. Vagy ha valami már magyar, az nem is lehet divatos a fiatalok körében?

És itt ugorjunk az egy nappal előbbi eseményekhez. Pénteken alakuló ülése volt új parlamentünknek. Hurrá! A sokak által nem kedvelt Bajnai kormány leköszönt, pedig idilli megoldásnak tűnt: csendben tették a dolgukat. Sőt, néha nem csak a sajátjukat! Az alakuló ülés előtt már fellobbant a mellény ügy. Orbán Viktor ennek megoldását még rávarrta a Bajnai kormányra. Amire azt kell mondjam, nem semmi! Orbán Viktor a szavazók kétharmadának támogatását maga mögött tudva még elpasszol egy kényes ügyet. Félelmetes kimondani, de úgy néz ki: a király meztelen! A mese pedig folytatódott pénteken, mivel hogy Vona Gábor mellényben érkezett, meg nem is, Morvai Krisztina a képviselőkkel esküdött, pedig ő maga nem is, mindezt a Szent Korona előtt, ami jelkép is, de nem is a demokráciáé. Csupa-csupa megerőszakolt szimbólum, aminek már csak múzeumban lenne a helye, mégis erőre kap. Ebben a magyarság képben pont annyi lyuk van, mint egy trappista sajtban. Ami még súlyosabb, hogy a szlovák sajtó teszi a legélesebb meglátást a meztelen király valós céljairól: ha az ellenséget jól etetem, nagyra nő és mindig elő lehet venni az istállóból, ha a spájz már üres.

Szomorú meglátások egy vidám koncerten.

Borban a vigasz

Vulgárisan tudnám legjobban kifejezni az állapotom, de legyen annyi elég, hogy csak a combom nem fáj. Apa mai bölcsességét egy életre be fogom vésni a kobakomba: “a szőlő az a növény, amit nehéz telepíteni és nehéz kivágni is”. Eladni meg pláne. Apa felhívta keresztpapit, akitől még soha nem hallotta, hogy a szőlő eladást tervezi, tavaly még tőkét is vitt apától. A páli fordulatnak még Húsvétkor is nagyon prózai oka van: a tavaly szüretkor leadott szőlőért csak jövőre kap pénzt, a teleket traktorral permetező fickónak viszont most kell 100.000 forintot fizetnie. Meg még néhányszor az év során.

Tehát szőlőt vágtunk ki ma. Ebben már viszonylag nagy gyakorlatunk van. No nem csupán azért, mert a telepítési folyamatot kell csak megfordítani. Kb. 3 éve folyamatosan ritkítjuk a szőlőt. Ha már a profitot nem lehet növelni, a költségeket kell megvágni, különben az egyetlen tőke, ami marad az a szőlőben lesz. Apa rájött, hogy a monoton munka megöli a lelkesedést, ezért egy-egy munkából mindig csak picit végeztünk. Pici venyige hordás, pici csákányozás, pici horgony ásás és csavarás, pici oszlop ásás és áthelyezés. Sok pici sokra megy.

A zuhanyzás sokat segített, útban a Dreambe egyedül a derekam fájt, ami miatt picit úgy is éreztem, hogy meggörnyedve járok, mint egy öregember, de lenézve a mellkasomra nem vettem semmi kölönöset észre. Dreambe azért mentem, mert honlapos megbeszélés volt. A Babos-Csipszer duó kicsit megbontva játszott, Csipit leváltotta Piller Balázs. A hosszú nap hihetetlen jól esett a hideg kóla, a barkás-tojásos díszek, kis mécsesek a pulton és persze a jazz. Hazafelé már újra fájt mindenem.

Holnap talán folytatjuk apával azt a megkezdett hagyományt, hogy megkóstolunk néhány fajta bort. Piros tojás, sonka, torma és finom bor. Közben kicsit vigasztalódunk, hogy bármennyi igazság is van benne, nem kapós a bor.