Project Bossanova – mi lesz ebből?

A Project Bossanovát az Ohso Ltd. indította útjára, azzal a céllal, hogy az első 3D (nem mint 3D TV, 3D mozi, csak a képernyőn belül 3D) játékot készítse el, ami kizárólag Linuxon fut. A terv az, hogy egy király Linux exkluzív cím majd átcsábítja a játékosokat Linuxra. Elkészült a honlap, nem volt csúnya, és olyan nagy terveket tartalmazott, mint a játékiparban jártas tapasztalt szakemberek megnyerése, és megbízása. A helyzet azóta kicsit változott.
Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Szabad gondolattérkép alkalmazások

A második hét csütörtökén tartott előadáson került elő a gondolattérkép készítése. Mikor először néztem az adást lemaradtam kulcsi nyitómondatáról, hogy gondolattérképet fogunk készíteni, ezért először rossz helyen kerestem egy hasonló alkalmazást. A nyilakból és buborékokból arra gondoltam, hogy valamilyen UML szerkesztő alkalmazásra lesz itt szükség, de ezek általában valamilyen programozási nyelvhez vannak idomítva, megpróbáltam, egyáltalán nem ezekre lesz szükségünk. Aztán sajt blogján olvastam magát az agytérkép (mind map) kifejezést, és ekkor került helyre a dolog. Sajt is említi, hogy számos jó ingyenes alkalmazás van erre, én a szabad licencű alkalmazásokra térnék ki.

Formailag kötött eszközök

A gondolattérkép igazi formájában inkább hasonlít egy szerteágazó lombkoronára, mint arra a nyilas ábrára, amit az adásban láttunk. Éppen ezért az alkalmazások egyik fajtájában csupán a fa szerkezetét határozhatjuk meg, azt hogy egy-egy elem alárendelt vagy mellérendelt lesz-e. Nem tudjuk őket keresztezni. Én nem ezt a fajta alkalmazást kerestem, de mutatok ebből is kettőt:

FreeMind: sajt ajánlásával, GPL licencű, Javaban írt alkalmazás, tehát minden olyan platformon elfut, amire létezik Java futtatói környezet (JRE). Kicsit nehéznek találtam a menüszerkezetét, elég mélyen kell a menüfákba belenyúlni, ha valamit keresünk, és ez nem mindig jött össze nekem. Kisebb hibákba is ütköztem, pl. nem mindig látszottak a címkéket formázó gombok.

FreePlane: az előbbi pillangós alkalmazás méhecskés forkja (továbbfejlesztése). Szintén GPL és Java, tökéletesen kompatibilis az előddel készített fájlokkal, és számomra valamivel szimpatikusabb. Kényelmesebbnek tűnik a menüszerkezete, és stabilabb.

Formailag kötetlen eszközök

Az adásban is egy ilyen eszközt láttunk, kulcsi szabadon húzogatta a szövegdobozokat és a nyilakat. Nézzük hát most ezeket.

Compendium: GPLv3 alatt kiadott, Javaban írt (ma Java napot tartok) alkalmazás. A letöltéshez elkérik az e-mail címünket, ugyanis arra kapjuk csak meg a letöltési linket, ez egy elég furcsa és bizalmatlan hozzáállás. A telepítőből nincs platform független, ami még egy fekete pont, ugyanis a letöltési link csak egyszer használatos, tehát ha én szeretném a programot mondjuk két operációs rendszeren is használni, akkor kétszer kell e-mailt kérnem. Ezután a programban is folytatódik a bonyolítás, új projekt létrehozásakor felhasználói nevet és jelszót kell megadnunk (szerencsére ezt automatikussá lehet tenni). Ez nem is lett volna akkora baj, ha a jelszóval titkosított projektet utána meg is tudom nyitni, de ez nekem nem sikerült :( . Nem tudom pontosan, hogy a 64bites Linuxom a gond (elvileg 32bitesen volt tesztelve) vagy az OpenJDK-val érkező környezet a ludas, de nem tudtam működésre bírni a programot. Ti megpróbálhatjátok, de ne essetek neki azonnal a nehéz beszerzési procedúrának, mert a végére hagytam a legjobbat!

VUE: az ECL licenc alatt kiadva, Javaban írt szoftver. A beszerzéséhez szintén szükség van egy regisztrációra, de szerencsére ez állandó, többször is beléphetünk vele, és találunk rendszer független telepítőt is. A regisztrációnál furcsa dolog, hogy megkövetelik az organization, azaz szervezet mezőt, ide magánszemélyként egyszerűen írjunk valamit hasra ütve, vagy azt hogy nincs (none). A platform független verziót kicsomagolva kapunk egy 30 megás jar fájlt, ami már futtatható is a JRE környezettel. A program pedig nagyon hasonlít arra, amit kulcsi is mutatott az előadásban, nagyon egyszerű és nagyszerű a használata. Egyetlen szépséghibája a programnak, hogy rettentően lassú a Java miatt, ezért legyünk türelmesek vele! De én mindenképpen erre adom a voksom.

Ha a fentieken kívül tudtok más szabad vagy ingyenes alternatívát, kérlek osszátok meg blogbejegyzésben vagy hozzászólásban!

Debianról Ubuntura

Egyszer a stabil Debian rendszeremet akartam frissíteni a még tesztelés alatt álló kiadásra, ennek csúnya vége lett, és végül újra kellett telepítenem a 2 éves rendszert. Ezután szépen raktam fel sorban a tesztelésre váró kiadásra a frissítéseket, majd nem sokkal a fagyasztása után, mikor már tényleg a hibajavításokra koncentrálnak a fejlesztők, megdöglött a hálózatkezelő. Ami elég nagy gondnak számít, mivel netről telepíthető médiumon nyomtam fel, ha nincs net, nincs frissítés, szopacs van. Ezért ha már új kijelző, új Windows, akkor új GNU/Linux is felkiáltással lecseréltem a Debian rendszert Ubuntura.

Laikus közönségemnek dióhéjban annyit, hogy mivel a GNU/Linux operációs rendszert szabad szoftverek alkotják, ezért bárki ezek mixelésével elkészítheti álmai rendszerét, amit már disztribúciónak nevezünk. A Debian és az Ubuntu is ilyen disztribúciók, az utóbbi a fiatalabb (2004) és az előbbi, idősebbre (1993) épül. A kettő között óriási különbség, hogy míg a Debian teljes mértékben közösségi összefogással készül, addig az Ubuntut Mark Shuttleworth cége, a Canonical hívta életre. Ez a támogatási mód már önmagában vízválasztó, de erős Ubuntu ellenszenv indult meg idén tavasszal, amikor is az ablakvezérlő gombok (tálcára helyezés, teljes képernyő, bezárás) a közösség ellenzése ellenére átkerültek a Windows-szerű jobb oldalról a MacOSX-szerű bal oldalra, és az sem tetszik a közösségnek, hogy a teljes arculatot outsourcolták vérprofi, szabad szoftvereket nélkülöző művészekhez. Pedig a Debian rajongók milyen aranyos képeket tudnak rajzolni. A közösségi szellem és stabilitás nagyon erős visszatartó erő volt a Debiannál, de mégiscsak az Ubuntu a legismertebb GNU/Linux disztró, ezért egy nagyobb cél érdekében beáldoztam választási szabadságom.

Kis zökkenővel indult a telepítés, mivel a “Linux emberi lények számára” telepítőjében csak másodszorra, a “szakértő” módban találtam meg, amit kerestem. Ugye-ugye a szerénység hova vezet. Első indításkor majdnem leestem a székről, 600MB memóriát evett a rendszer alapból! Ez hagyján, de a rendszerfrissítés teljesen leállt miközben helyeztem vissza az adatokat a pendrivera, leállítva a másolást gond nélkül folytatódott a frissítés. Ezek a betegségek aztán szerencsére eltűntek a későbbi indítások során, jelenleg kicsivel több, mint 500MB memóriát eszik a rendszer teljes fejlesztői környezet alatt, tökéletesen fürge és kezes.

Ubuntu 10.04

A váltás előnye a programokban látszik leginkább, az Ubuntu értesítési területe nagyon bejövős nekem (bal felső sarok)! Ugyanígy lenyűgözőek a GNOME programok, amiket eddig pont a GNOME függőség miatt nem használtam az Xfce környezetben. Viszont az csalódás, hogy már az első napon két olyan hibába ütköztem, amit már 4 hónapja nem javítottak, pedig sokan jelezték. Igyekeztem hozzászokni az alapértelmezett programokhoz, mivel ebből lesz később a legkisebb fejfájásom, egyedül az Evolutiont nem bírtam ki és lecseréltem Thunderbirdre. Az egyetlen fejfájást az új GCC fordító okozta, egy C projektemben lévő, eddig soha nem látott hibák javítása elvitt jó 8 órát. A felhasználói felület átszabásával még küzdök, érdekes módon nem a balra áthelyezett ablakvezérlők jelentik a gondot, hanem a tálcán az aktív program világos színe. Gyakran kattintok a rossz ablakra, annyira megszoktam, hogy az inaktív ablak a világos és az aktív a sötét, mivel az van benyomva.

Egyelőre marad az Ubuntu! Nem tudom meddig, a fél éves kiadási ciklus a Francia Idegenlégiót is megszégyenítő erőltetett menetet diktál, biztosan lesz még fejfájásom októberenként és áprilisonként (az év és a hónap szerepel a verziószámban, jelenleg 10.04).

Szoftver, mint bor

Tavaly jelent meg a Windows 7, de én csak ma telepítettem apának. Talán negyed óra lett volna az egész, ha a Vistáról való frissítést választom, de a telepítő állította, hogy a lemezen van 64 bites verzió is, ezért hogy apa ki tudja használni a 4 giga ramját, az formázást és újrahúzást választottam. 20 perc alatt fent is volt egy verzió, ami viszont 32 bites volt. A sajátgép (most már számítógép) szépen ki is írta, hogy fizikailag 4 giga ram, amiből 2,9 elérhető. Gondoltam elsiklottam valami felett a telepítőben, ezért ráküldtem újra. Nem siklottam át semmit, maradt a 32 bit.

A másik hülyeségem pedig az volt, hogy apa minden cuccát gondolkodás nélkül erőszakoltam át a crosslink kábelen, amikor ott volt neki a D meghajtója. Erre csak az adatok visszaállításakor jöttem rá, mert a Windows 7 már kér jelszót a megosztásoknál, ezért pendrivera kezdtem másolni a cuccot. A rádöbbenés akkor következett be, amikor a D-re másoltam volna vissza az adatokat…

Sok mindent nem tudok mondani, mert nem nagyon merültem bele. Apa szerint a hetes megszokható, sok minden úgy van benne, mint a Vistában, neki főleg az Office 2007-tel akadtak gondjai. Mert hát az a legfrissebb, tegyük fel azt. Nekem egy jó darabig biztosan marad az XP, nem akarok telepítgetni semmit. Különben is csak játékra használom, úgy pedig nem is nagyon koszolódik. 2014-ig érkeznek hozzá a biztonsági frissítések, tehát még ráérünk.

A Debianosok viszont nem érnek rá, még mindig erőltetik a rövidebb kiadási ciklusokat. Szerencsére nem megy nekik, ezért marad a ráérős tempó. 2009. februárjában adták ki a Lennyt, tehát kb. másfél évente akarnak új verziót megjelentetni. Butaság. Ha Ubuntut használnék, valószínűleg akkor is mindig megvárnám a következő hosszú támogatási kiadást. A 10.04 csupa jó dolgokat ígér, viszont az előzőekre csak a panasz volt. A szoftver olyan, mint a bor: idővel nemesedik.

A másik hasonlóság, hogy az ember szereti tudni, miből is készül. A mikrobologolásnál áttértem az identi.ca-ra, mert nyílt forrású megoldáson nyugszik, és persze sokkal jobb is. A twitter fiókom továbbra is megmaradt és folyamatosan küldöm át a csiripeket, mert az identi.ca egyelőre még picit kocka. Kerestem a blogomhoz egy asztali publikáló programot, kipróbáltam a ScribeFire FireFox kiegészítőt. Nem nyerte el a tetszésemet, rögtön egy reklámos pénzkeresési ajánlattal nyitott, és a beállításoknál is ki kellett nyomni egy-két barátságtalan jellemzőt. A többi funkciója sem nyűgözött le, ment a kukába. Végül jött a QTM, ami Qt és C++, multiplatform és nyílt forráskódú, abszolút szimpatikus versenyző. Kicsit ez is még hiányos, főleg a helyesírás ellenőrzőt hiányolom belőle, de egy címke szótár sem lenne rossz. Egyelőre marad a webes publikálás.

Projektek a nyárra

Az egyetemmel az a baj, hogy júliusra van vége, így csupán két hónap marad a nyárból. 60 nap elég ugyan a Föld megkerülésére, de nem biztos, hogy másra is elég. Sokan hívtatok ilyen-olyan Balaton parti bulira, de sajnos nem lesz időm több napos kempingekre :( . Egyedüli kivétel a szüleimmel való nyaralás (apukám 50 éves lesz), és a wesnothos találkozó, ami egy hétvége lesz. Talán még lesz egy német tábor, ha tesómnak be kell segítenem. A többi időmet a gép előtt fogom tölteni a következő projektek keretében:

  • a honlapom átköltöztetése a 150 gigás tárhelyre (szívás, mert Drupálról át kell migrálnom valami másra, talán WordPress?)
  • az új tárhely felkészítése az OpenArena új honlapjának csoportmunkás elkészítésére
  • a Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekar honlapját migrálni Drupálra
  • LilyPond honosítási projekt
  • Harc Wesnothért portál fejlesztése (évközi torna, képek, tudástár stb.)
  • (tervezve) haXe honosítás megkezdése

Ezek mindegyike kivétel nélkül közhasznú, nyílt forráskódú eszközökkel létrehozandó csupa jó móka :) .

XMoto

Van néhány olyan dolog, amire rögtön rávágjuk mi magyarok, hogy magyar. Ilyen a pálinka, a Rubik-kocka, a Gömböc és bizony: Elasto Mania!

Rózsa Balázs játékának klónjaiból Dunát lehetne rekeszteni, hiszen nem kell hozzá más, csak egy merev test fizikai motor és kész is. Valamikor én is gyártottam flashben egy ilyet, de aztán az szépen el is veszett. Természetesen a nyílt forráskódú játékok mindig néhány évvel lemaradó görgetegét ez a játék sem állhatta, ezért nézzetek meg az XMotót:

Az egész játék szemérmetlen lopás. Kivéve azt, hogy a motoros és a motor aránya megváltozott. Kicsit nevetséges lett, de a fejlesztők gondolták, hogy beáldozzák ezt azért a trükkért, hogy az egykerekező elférjen olyan kicsi helyen, ahol amúgy a fejét beverné. A kód nem lehet egy nagy cucc, de a körítés mindenképpen dicséretes. Van internetes játék, sőt internetre csatlakozva saját adatbázisodat tudod szinkronizálni a nettel, számtalan sprite-ot (ezt nem fordítjuk tündérnek!) hozhatsz létre, és számtalan nyelvre honosítva van. Igazából mindaz, ami egy 2000-ben írt játékból kimaradt, és már soha nem is lesz benne. Egy kicsi bazáros fejlesztéssel csuklóból beletették, csak ugye színvonalat azt már nem tudtak belepréselni. Release early, release ain’t ready.

Első élménynek kicsit erős a játék, mivel feltételezi, hogy pro elmások hajkurásszák az epreket, akiknek minden apró trükk a motoros kesztyűjükben lapul. A pályák egyikében sem tölthetsz túl sok időt két keréken. Egyszerűen nehéz. Ahhoz viszont túlságosan ronda, hogy szenvedjen vele az ember. Régi elastósoknak elmegy, másoknál, akik csak nosztalgiázni akarnak (mint nálam) 5 perc után le lesz törölve…

Este interjú: Richard Stallman

Az MTV Este című műsorában a Budapesten előadást tartott Richard M. Stallman adott interjút (a videóhoz klikk a képre):


Este interjú: Richard Stallman

drupal_add_js("flowplayer/flowplayer-3.0.6.min.js");
$flash_embed = "flowplayer(\"player\", \"http://udionline.hu/flowplayer/flowplayer-3.0.7.swf\", {
// controlbar settings
plugins: {
controls: {
// setup auto hide
autoHide: 'always'
}
}}
)";
drupal_add_js($flash_embed, 'inline');
?>

Az interjút felvezető videó összevágás egész jó, minden benne van, amit érdemes tudni, és ráadásul érthető is. RMS interjúja minden, csak nem érthető. Kicsit viccessé is válik, amikor köszönés helyett, csak mosolyog, és az orra megvakarása már jól bevált szokása, mivel több videóban is csinálja. A fejlesztők és a Microsoft szapulása azért túlzás, egyrészt nem minden fejlesztő a megtestesült gonosz, és nem kémkednek utánad, másrészt a szabad szoftver mozgalomnak nem ebben kellene kimerülnie. Make code not war!

Talán a legcélravezetőbb dolog, ha a már megismert operáció rendszereden (általában Windows) próbálsz ki különböző nyílt forráskódú programokat. Ebben segíthet a TheOpenCD projektet, amit a magyar FSF.hu Alaptvány támogat. Ez egy Windows programokat tartalmazó CD csupa szabad szoftverrel. Ezen kívül rengeteg más program van, amiket kategóriákba sorolva, néhány soros ismertetővel megnézhetsz a nyíltforráskód blogon.

Olcsó játék unatkozó gyerekeknek

Olcsó húsnak hű a legye, tartja a közelszólás. Ma sem a legújabb, legvalósághűbb, legvilágháborúsabb CODról regélek, hanem olyan pici, nyílt forráskódú jákokról lesz szó, amit ingyenes letölthettek, telepíthettek 5 perc leforgása alatt, aztán nyugodtan játszhattok vele 5 megnyitott ablak mellett is, mert nem fog akadni, és akár ablakban is élvezetes nyomatni, amíg a kedvenc zenéteket hallgatjátok.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Magántulajdon

Richard M. Stallman, a GNU atyja (vagy már egyre inkább teremtő remetéje) nyilatkozott a Guardiannak a Cloud Computingról alkotott véleményéről. A Cloud Computing nem azt jelenti, hogy sok-sok pénzért egy daru felemel, és a magasban, remélhetőleg galambmentesen tudsz számítógépezni, hanem hogy egyetlen szál böngészővel és internettel levelezel, szöveget szerkesztesz, meg ki tudja még mit művelsz. Tehát:

“One reason you should not use web applications to do your computing is that you lose control,” he said. “It’s just as bad as using a proprietary program. Do your own computing on your own computer with your copy of a freedom-respecting program. If you use a proprietary program or somebody else’s web server, you’re defenceless. You’re putty in the hands of whoever developed that software.”

Tehát ha te gmailezel, akkor elveszted a kontrollt a leveleid felett, mások által szolgáltatott szerveren tárolod azokat, és mások által fejlesztett programon keresztül nézed. És ezek az emberek gonoszak! Ne bízz másban, csak az ilyen nagy bundás pufi mackókban, mint Stallman! Ugyanmár. Persze van benne valami, számtalan jelszót tartalmazó levelem van fent a gmail fiókomban, de nem fejleszt mindenki plazmaágyút, és fénykardot, amit az USA kormánya ellop, és abban is biztos vagyok, hogy a gmailnél nagyobb biztonságban vannak az ilyen adatok, minthogyha egy átlag felhasználó a Thunderbird klienssel letöltené ezeket a leveleket, és a jelszó nélküli számítógépén tárolná parlagon. És különben is! Hol van innét a nyílt forráskódúság szelleme? Csináljak mindent egy saját magam által hegesztett számítógépen, egy saját magam által megírt operációs rendszeren, és mindezt 30 centi vastag betonfal mögött, elvágva a külvilágtól, csak hogy brilliáns gondolataimat, a drágaszágomat megvédjem?

Jah… Megnéztem Stallman honlapját, és miután felocsúdtam a designtól, rögtön meg is világosodtam. Hősünk összegyűjti azokat az országokat, ahol nincsen személyi igazolvány, máshol pedig arra buzdít, hogy ne olvass Harry Pottert, mert valami törvénybe ütközik a kiadása. Ehh, azt hiszem szükségünk lesz Eric Cartmanre:

PC-BSD

A PC-BSD-ről már korábban írtam. Akkor meghiúsult a telepítés azzal, hogy nem tudtam begépelni a felhasználó adatait… Most kiadták a PC-BSD 7 beta 1 verziót, és kíváncsivá tett. Főleg azért, mert Debiánon egy AsciiDoc telepítésénél 100 mega cuccot rántott magával, és olyanokat, amik szerintem még köszönő viszonyban sincsenek egy parancssori szöveg átalakítóval pl. Ruby, Pearl TK. Szóval tegnap délelőtt leszedtem egy netinstall CD-t, és 3 óra alatt le is szedett minden cuccot hozzá a telepítőből. Az első rendszerindításkor volt néhány kisebb gond, de a későbbi indulások sem voltak meggyőzőek. A rendszernek 51 másodperc kell, mire elér az ablakkezelőig, és utána még 30 másodperc kell neki, mire azt betölti. Visszaidézve egy júliusi bejegyzés adatait a Windowsnak ehhez 32 és 12 másodperc kell. Ebből a szempontból a PC-BSD, ami a sziklaszilárdnak mondott FreeBSD-n nyugszik, nagyon alulteljesít.

De nem is ez a lényeg! A lényeg, amiért kipróbáltam, az a PBI rendszer. A PC-BSD egy olyan rendszer, aminek az egésze viszonylag állandó, és azokat a könyvtárakat, amik kellenek az egyes programok futtatásához nem a rendszerbe telepíti függőséget ellenőrizve, hanem magába az adott program mappájába. Így ha eltávolítok valamilyen programot, akkor csak az adott program kerül le, nem nyúl bele a rendszerbe. Ezt a logikát követi a Windows és a Mac is. Nyílt forráskódú rendszeren is marha jól működne, hogy letöltesz egy fájlt a netről, két kattintás, indul a telepítő, tovább > tovább > befejez és fent is van a program és használható is. Ez a módszer működött is FireFoxnál, ami iszonyú rondán néz ki KDE alatt, mivel GTK ablakkezelőt használ, és az XCHAT is simán működött. A gond a JDK-val volt, ugyanis telepített egy jConsolet és egy JServert, de sehogyse tudtam rábírni egy sima .jar fájl megnyitására. Emiatt, és a nagyon lassú betöltés miatt, visszatértem Debiánra. Amit ma délelőtt USB-ről telepítettem, mivel egy másik újraírható CD is olvashatatlanul karcos lett (nem tudom ezek miért karcolódnak), és mivel a GNOME kiadás nem rakta fel a GNOME-ot, és az aptitude-nál szembesültem vele, hogy míg a GNOME kb. 1300 megabyte-nyi helyen akar eltehénkedni, addig az XFCE csupán 100 megával beéri nem volt kérdéses, hogy melyik ablakkezelőt fogom továbbra is használni…