Ami nem megy, azon gyorsan át kell esni. Jöjjön most egy gyors, tényszerű beszámoló a 22. VEN-ről, ahogy Kováx tette a PaFe-ről. Hajnaltól pirkadt, április 26. hétfőn kortesdalfesztivál (még korai), kedden délben hagyományos bevonulás a várból (bocs, zh volt), szerda lesz a mi napunk!

Szerdán két főműsor, abból az egyiket láttam is! Hihetetlenül tudok a lényegre koncentrálni, mert a nyertes csapat produkcióját láttam. Mert ugye a csapatok biztos pontot jelentenek a VEN-en, talán most volt 5db, és hogy én melyikben lettem volna az már abszolút bizonytalan. A bizonytalanság a főműsorok után két órával már tetőzött is! Elég céltalanul bolyongtunk a kocsmák között, négy táncos csöcs, egy bunyó, idén is a középső kocsma volt a legellenszenvesebb. Helyette kikötöttünk a DC-ben, ahol a tömeg hatalmas, lévén a populáris zene, ruhatár és kőbudi (nem elhanyagolható). Megjegyzés a margóra, hogy idén sokkal kevesebb kék bódét helyeztek ki, de érdekes módon mégsem álltam olyan sokat a sorban. A beszóló hölgynek pedig innen üzenem, hogy fesztigyálokon WC előtt nincs lovagiasság, érkezési sorrend van. Esetleg velem együtt. Szóval szerda szállingózás DC-ben, egészen addig, amíg elfogytak a retró dalok, utána szerencsére felelevenítettük a hagyományokat, és átmentünk a VEN kocsmákba magunkfajta zenét keresni. Lett is, és hajnalig ott is maradtunk.

Csütörtökön már okosan készültem, apa által fent hagyott két vodkából egyet beraktam a szatyorba a tesómmal vetett narancs mellé (élni tudni kell), és irány a VEN. A többiek sem voltak restek, ittunk rendesen és rendetlenül, sokat és sokfélét. A rejtekhely mellett hömbölögtünk egyet, majd zene vadászatra mentünk, az előző estéből tanulva nem a DC-be, hanem az egyik kocsmába. Érdekes módon ugyanahhoz a DJ-hez és jól válogatott számaihoz, de másik kocsmába. Aztán átmentünk megint egy másikba, aztán megint jött a hajnal és haza. A történet akkor hiteles ha utólag szövöm bele, hogy a koli melletti hömbölgés során készítettem egy tucat fényképet és Nándiról egy hangfelvételt. Ezek nem rémlettek nekem egészen addig, amíg szombaton nem mondták nekem .

Péntek kimarad, zenekari próba, majd szombat délután szereplés (éljen május elseje). Szombat este Nándi azzal a kérdéssel kezdte, hogyan ízlett a leó-cherry, mire legjobb tudásom (és akkori emlékezetem szerint) válaszoltam, hogy különösebben nem csapott meg, csak az íze volt más. Utána jött a meglepetés, hogy valóban van a telefonomban egy hangfelvétel ! Ez Szöszőnek abban a pillanatban át lett küldve, de akinek kell, keressen meg. Mielőtt zárnám az utolsó napot is azzal, hogy VEN-en vedelünk, hadd csenjek bele néhány gondolatot is. Csütörtöki Kiscsillag nagyon jó volt, nem emlékszem, hogy a Kossuth-díjas művész úr mondott-e volna valami jót a dalszövegeken kívül. Vissza szombathoz, Eskabbe szintén jó, Dave sem mondott semmi eget rengetőt, kicsit sajnáltam, hogy nagyon kevesen voltak rajtuk (a dombon ülő társaság nem rájuk várt). Utánuk Vadfruttik (Sárga zsiguli nekem nem sokat pöfög), aztán Ladánybene 27. LB27-et ugyan élveztem, de nagyon zavart a hatalmas különbség az Eskabbe koncerthez képest: nagyobb tömeg (egészen a Soproni pultig), műanyag hangzás (fúvósok imitálása két szintin), az ismétlődő szövegek (babylon, roots, babylon, yo, babylon) és a dallamok egyhangúsága. De idén tölti be a zenekar a 25. életévét és ez nem semmi! Utánuk jött a Depresszió, akik elég sok számot játszottak arról az albumról, amit én ismerek, de igazából a többi szám sem volt idegen. Őket nem is szeretik sokan a magyar metálzenei undergroundban, mert egy egyszerű recepttel, kevés muzsikával nagy népszerűségre tettek szert. Viszont a frontembertől idéznék, mert érdemes: “köszönjük, hogy az élőzenét választottátok!”

Utána még kocsmáztunk egyet, de nehezen találtunk jó zenét, majd a hosszú hét miatt korábban elindultunk. Szöszővel még jó sokat beszélgettünk, ezért egyikünk sem ért haza korábban. A bejegyzés végén összegeznem kellene, de a lényeget már leírtam. Minden évben minden csapat megmenti a VEN szellemét. Gunyorosan kiforgatva a szót, a VEN már régen halott lehet, hogy a szellemét üldözzük. És valóban. A VEN már csak az ivásról és a koncertekről szól. Valakinek csupán arról, hogy egész héten nyitva a DC. Jó-e, rossz-e, így van-e? Ezt nem egy olyan vén diáknak kellene megmondania, aki a hatodik évfolyamon is itt lesz. De nem csak én, hanem a többiek sem tudták biztosra megmondani, melyik évben nyert a VEN Rider.