A harmadik kewlap01 adásban kulcsi bemutatott egy érdekes mátrixot, majd válság kezelési technikákról esett szó, és végül szóba kerültek a különböző szolgáltatói megoldások. Az a bizonyos 3×3-as táblázat megérne egy bejegyzést, és a WSDM variációk után talán “illene” is megejteni, de most egy lazább, mesélősebb témával hozakodnék elő. Ahogy a címből látszik, a különböző szolgáltatásokról írnék, egészen pontosan a saját tapasztalataim alapján mutatnám be, hogy melyik szolgáltatást mikor és milyen helyzetben választottam. Ehhez pedig állatorvosi lóként a saját oldalamat használnám, ami lassan 5 év különböző bejegyzéseit archiválja, így a korábbi írásokra utalva úgy lehet végigkövetni a fejlődéstörténetet, mintha csak egy fa évgyűrűjét vizsgálnánk. (A korábbi bejegyzésekben konkrétan meg vannak nevezve az egyes szolgáltatók, a reklám elkerülése miatt most nem linkelem a bejegyzéseket, csak utalnék rájuk, és az olvasóra bízom a megkeresést.)

2002-ben született életem első honlapja, ami egy teljesen flashben megírt oldal volt, ezt még egy barátommal közösen jegyeztük. A középiskola második osztályában lettem kész vele, és az iskola rendszerére lett feltöltve. Az iskola domain nevén keresztül értük el, csak hozzá kellett toldani egy /~felhasználónév részt és kész. Ez a kis hullámos jel egyszer egészen komoly fejtörést okozott, cserediákságom alkalmával egy német billentyűzeten nem találtam meg ezt a jelet, így nem sikerült eldicsekednem vele. Ez egy teljesen statikus oldal volt, különösebb szolgáltatást nem nyújtott a fiók, a rendszergazdának CD-n (vagy még floppyn?) odaadtuk, ő pedig elhelyezte a megfelelő helyen. Példának is csak azért hoztam fel, hogy az iskolákban egy ilyen megoldással kezdhetnék a diákok az ismerkedést a honlapszerkesztéssel.

2005-ben már egyedül indítottam egy honlapot, ekkor született az Udi Online. Még ez is egy teljesen flashben megírt oldal, ezt pedig az egyik ingyenes tárhelyszolgáltatónál helyeztem el. Ugyan itt már lehetőségem lett volna PHP és MySQL használatára, de én csupán FTP-n felmásoltam az anyagot és utána megnézhették a többiek. Nem sok tartalom volt rajta, hírből csak az a kettő, amit 2006 januárjánál olvashattok az archívumban. Egyedül a Katona nevű játékom volt akkor jelentős, ezt azóta is szorgalmasan cipelem a későbbi honlapokra, mint egy kedvenc gyermekkori játékmackót. Az első tárhelyszolgáltatómat végül azért kellett leváltanom, mert elkezdtem a PHP-val ismerkedni, és az agresszív reklámbeillesztés zavarta az egyik scriptem, ennek megoldására pedig jó ötletnek tűnt váltani.

2006-ban nem mentem túl messzire, csupán egy másik ingyenes szolgáltatóhoz, ami akkor reklámmentesnek hirdette magát. Reklámokat nem is vezettek be, csupán egy saját szolgáltatásokat bemutató kicsi ikon jelent meg néhány hónappal később. Ekkor már voltam annyira tapasztalt PHP-ban, hogy a mindenre ráragasztott kódot kikerüljem, ahol zavart volna. Itt már használtam a PHP és MySQL adta lehetőségeket, és ezen a tárhelyen történt meg az Udi Online flashről HTML/PHP-ra átállítása. Az ezt beharangozó hír megtalálható 2006 márciusánál az archívumban, ez egy olyan tipikus semmitmondó hír, amit kulcsi a második adásban pp-nél kiemelt. Lám ezt a hibát én is elkövettem . A honlap célja elsősorban az volt, hogy fitogtassam tudásomat, volt itt flashben írt mp3 lejátszó, stíluslapokkal operáló színváltás, és végül a legmeghatározóbb egy blog elkészítése volt. Innentől kezdve gyorsan szaporodtak a bejegyzések.

2007-ben néhány elkészített honlappal a hátam mögött az az ötletem támadt, hogy valamivel professzionálisabb hatást kölcsönözne nekem egy saját domain. 2007 augusztusában be is jegyezték nekem az udionline.hu címet, és az új tárhelyem is ugyanattól a cégtől volt. A szolgáltató kiválasztásánál fontos volt számomra, hogy nagyon olcsón megúsztam, 2 évre 10.000 forintból megvolt a domain név, 500MB dinamikus tárhely, 5db e-mail. Ráadásul a cég balatonalmádi kötődésű, tehát ha esetleg személyes ügyintézésre kellett volna sort keríteni, nem kellett volna sokat utazni. A szolgáltatásra akkoriban semmilyen panaszom nem volt, ezt támasztja alá az is, hogy később 4 megrendelőmet is hozzájuk irányítottam.

2009-ben lejárt a befizetett 2 évem a cégnél, ekkor már magasabb árakon kínálták a szolgáltatást, gondolom megszüntették a piacszerző akciót. Ekkor már tisztában voltam vele, hogy azért tudnak ilyen olcsón szolgáltatni, mert amerikai szerverparkokból bérlik a helyeket. Ekkor már létrehoztam az online vásárlásnál nagyon hasznos PayPal fiókomat, és bízva angol tudásomban úgy döntöttem, hogy eddigi szolgáltatómnál csak a domain nevet hagyom meg, tárhelyet pedig magam keresek az amerikai piacon. Találtam is megfelelőt, ami ugyan kicsit magasabb áron (59 USD 2 évre), de 150GB tárhelyet biztosított! Itt már jelentkezett az a gond, hogy a külföldi szolgáltatók nem mindig tudják/hajlandóak teljesíteni a .hu domainre vonatkozó technikai feltételeket, de még sikerült közvetíteni ezt a dolgot a két cég között. 2009 májusában tehát az új gigászi tárhelyre költöztettem át az adatokat. A költözés előtt néhány hónappal váltottam le a saját összetákolt “tartalom kezelőmet” Drupalra, az új tárhelyen viszont be van kapcsolva a mod_security, ami ennél a CMS-nél gondot okozott. Legegyszerűbb megoldásnak azt találtam, hogy mivel a tartalom nagy része úgyis blogbejegyzés, ezért egyszerűbb lesz WordPressre váltani. Ekkor már különböző projektekben vettem részt, amiknél jó néhány nagy fájl elérhetőségét is biztosítanom kellett, így teljesen elégedett voltam az óriási üres területtel, még akkor is, ha néha-néha nem volt elérhető az oldal.

2010-ben, egészen pontosan most szeptemberben gond volt a domain névvel. Kiderült, hogy a regisztrátor szerint lejárt a megrendelésem, de erről nem tájékoztattak időben, és a korábbi befizetett összegről szóló számlán egyértelműen az szerepelt, hogy fél évig még jár nekem a domain név. Nem ez volt az első lehúzás ízű megmozdulása a szolgáltatónak. Azok az ügyfelek, akiknek én ajánlottam a céget pontosan így jártak, a szolgáltató szerint váratlanul lejárt a szerződésük, hiába mutatták fel az adatbázisban szereplő számlát, arra szemrebbenés nélkül azt válaszolták, hogy rosszul lett kiszámolva. Ezért nagyon gyorsan regisztrátort váltottam. Nem volt nehéz a választás, mert az új regisztrátoromat már ismertem, ők vették át az egyik megszűnő ingyenes tárhely ügyfeleit, a szolgáltatásuk nagyon megnyerte a tetszésemet. A tapasztalat mellett nagyban növelte a bizalmam, hogy a cég egyik alapítója aktív és közvetlen szerkesztő a Weblaboron. Fontos szempont volt még az is, hogy nagyfokú hozzáférést biztosítanak a DNS beállításokhoz, ezért akár magam is össze tudom kötni a domain címet a külföldi tárhelyemmel, nem mindig kell az ügyfélszolgálattal leveleznem.

Jövőbeli terveim között pedig egy VPS szerepel. Ugyan májusig még rendelkezésemre áll ez a tárhely, de heteken belül szükségem lesz egy 99%-os rendelkezésre állású szerverre, és ez a tárhely a gyakori kimaradások miatt nem alkalmas erre. Viszont ha már idő előtt szolgáltatót kell váltanom, akkor egy magasabb szintű szolgáltatást fogok igénybe venni, ugyanis mindenképpen szeretnék kipróbálni néhány olyan dolgot, amit egy bérelt tárhely nem tud nyújtani. Szeretném végre a távolság miatti lassúságot is magam mögött hagyni, ha nem is magyarországi, de mindenképpen európai szolgáltatást keresek. Már van is egy esélyes, ezen a héten talán még nem, de a következő héten valószínűleg meglépem a beruházást.

A létrának vannak még további fokai, lehet dedikált szervert bérelni, illetve saját szervert is el lehet helyezni különböző adatközpontokban A nagyobb cégek pedig akár saját adatcentrumokat is felhúzhatnak, ha éppen arra van szükség. Akinek ezekkel kapcsolatban is van tapasztalata, kérem ossza meg a hozzászólásokban!

Azért szerettem volna bemutatni a saját oldalam történetét, mert látszanak azok a töréspontok, amiknél szerintem érdemes egy magasabb szintű szolgáltatást igénybe venni. Érdemes megfigyelni, ahogy nő az egyes szolgáltatásokban rejlő lehetőség, úgy kell egyre több feladatot saját magunknak intézni (jó pénzért természetesen magasabb szinteken is vásárolható kényelem). A legfontosabb, hogy nekünk az adott helyzetben megfelelő legyen a szolgáltatás. Visszatekintve egyik döntésemet sem tartom rossznak, abban a helyzetben mindegyik ajánlat megérte nekem. Azt viszont megbántam volna, ha továbbra is ragaszkodom hozzájuk, és nem váltok időben.