Szolgáltatók, szolgálatok

A harmadik kewlap01 adásban kulcsi bemutatott egy érdekes mátrixot, majd válság kezelési technikákról esett szó, és végül szóba kerültek a különböző szolgáltatói megoldások. Az a bizonyos 3×3-as táblázat megérne egy bejegyzést, és a WSDM variációk után talán “illene” is megejteni, de most egy lazább, mesélősebb témával hozakodnék elő. Ahogy a címből látszik, a különböző szolgáltatásokról írnék, egészen pontosan a saját tapasztalataim alapján mutatnám be, hogy melyik szolgáltatást mikor és milyen helyzetben választottam. Ehhez pedig állatorvosi lóként a saját oldalamat használnám, ami lassan 5 év különböző bejegyzéseit archiválja, így a korábbi írásokra utalva úgy lehet végigkövetni a fejlődéstörténetet, mintha csak egy fa évgyűrűjét vizsgálnánk. (A korábbi bejegyzésekben konkrétan meg vannak nevezve az egyes szolgáltatók, a reklám elkerülése miatt most nem linkelem a bejegyzéseket, csak utalnék rájuk, és az olvasóra bízom a megkeresést.)

2002-ben született életem első honlapja, ami egy teljesen flashben megírt oldal volt, ezt még egy barátommal közösen jegyeztük. A középiskola második osztályában lettem kész vele, és az iskola rendszerére lett feltöltve. Az iskola domain nevén keresztül értük el, csak hozzá kellett toldani egy /~felhasználónév részt és kész. Ez a kis hullámos jel egyszer egészen komoly fejtörést okozott, cserediákságom alkalmával egy német billentyűzeten nem találtam meg ezt a jelet, így nem sikerült eldicsekednem vele. Ez egy teljesen statikus oldal volt, különösebb szolgáltatást nem nyújtott a fiók, a rendszergazdának CD-n (vagy még floppyn?) odaadtuk, ő pedig elhelyezte a megfelelő helyen. Példának is csak azért hoztam fel, hogy az iskolákban egy ilyen megoldással kezdhetnék a diákok az ismerkedést a honlapszerkesztéssel.

2005-ben már egyedül indítottam egy honlapot, ekkor született az Udi Online. Még ez is egy teljesen flashben megírt oldal, ezt pedig az egyik ingyenes tárhelyszolgáltatónál helyeztem el. Ugyan itt már lehetőségem lett volna PHP és MySQL használatára, de én csupán FTP-n felmásoltam az anyagot és utána megnézhették a többiek. Nem sok tartalom volt rajta, hírből csak az a kettő, amit 2006 januárjánál olvashattok az archívumban. Egyedül a Katona nevű játékom volt akkor jelentős, ezt azóta is szorgalmasan cipelem a későbbi honlapokra, mint egy kedvenc gyermekkori játékmackót. Az első tárhelyszolgáltatómat végül azért kellett leváltanom, mert elkezdtem a PHP-val ismerkedni, és az agresszív reklámbeillesztés zavarta az egyik scriptem, ennek megoldására pedig jó ötletnek tűnt váltani.

2006-ban nem mentem túl messzire, csupán egy másik ingyenes szolgáltatóhoz, ami akkor reklámmentesnek hirdette magát. Reklámokat nem is vezettek be, csupán egy saját szolgáltatásokat bemutató kicsi ikon jelent meg néhány hónappal később. Ekkor már voltam annyira tapasztalt PHP-ban, hogy a mindenre ráragasztott kódot kikerüljem, ahol zavart volna. Itt már használtam a PHP és MySQL adta lehetőségeket, és ezen a tárhelyen történt meg az Udi Online flashről HTML/PHP-ra átállítása. Az ezt beharangozó hír megtalálható 2006 márciusánál az archívumban, ez egy olyan tipikus semmitmondó hír, amit kulcsi a második adásban pp-nél kiemelt. Lám ezt a hibát én is elkövettem :) . A honlap célja elsősorban az volt, hogy fitogtassam tudásomat, volt itt flashben írt mp3 lejátszó, stíluslapokkal operáló színváltás, és végül a legmeghatározóbb egy blog elkészítése volt. Innentől kezdve gyorsan szaporodtak a bejegyzések.

2007-ben néhány elkészített honlappal a hátam mögött az az ötletem támadt, hogy valamivel professzionálisabb hatást kölcsönözne nekem egy saját domain. 2007 augusztusában be is jegyezték nekem az udionline.hu címet, és az új tárhelyem is ugyanattól a cégtől volt. A szolgáltató kiválasztásánál fontos volt számomra, hogy nagyon olcsón megúsztam, 2 évre 10.000 forintból megvolt a domain név, 500MB dinamikus tárhely, 5db e-mail. Ráadásul a cég balatonalmádi kötődésű, tehát ha esetleg személyes ügyintézésre kellett volna sort keríteni, nem kellett volna sokat utazni. A szolgáltatásra akkoriban semmilyen panaszom nem volt, ezt támasztja alá az is, hogy később 4 megrendelőmet is hozzájuk irányítottam.

2009-ben lejárt a befizetett 2 évem a cégnél, ekkor már magasabb árakon kínálták a szolgáltatást, gondolom megszüntették a piacszerző akciót. Ekkor már tisztában voltam vele, hogy azért tudnak ilyen olcsón szolgáltatni, mert amerikai szerverparkokból bérlik a helyeket. Ekkor már létrehoztam az online vásárlásnál nagyon hasznos PayPal fiókomat, és bízva angol tudásomban úgy döntöttem, hogy eddigi szolgáltatómnál csak a domain nevet hagyom meg, tárhelyet pedig magam keresek az amerikai piacon. Találtam is megfelelőt, ami ugyan kicsit magasabb áron (59 USD 2 évre), de 150GB tárhelyet biztosított! Itt már jelentkezett az a gond, hogy a külföldi szolgáltatók nem mindig tudják/hajlandóak teljesíteni a .hu domainre vonatkozó technikai feltételeket, de még sikerült közvetíteni ezt a dolgot a két cég között. 2009 májusában tehát az új gigászi tárhelyre költöztettem át az adatokat. A költözés előtt néhány hónappal váltottam le a saját összetákolt “tartalom kezelőmet” Drupalra, az új tárhelyen viszont be van kapcsolva a mod_security, ami ennél a CMS-nél gondot okozott. Legegyszerűbb megoldásnak azt találtam, hogy mivel a tartalom nagy része úgyis blogbejegyzés, ezért egyszerűbb lesz WordPressre váltani. Ekkor már különböző projektekben vettem részt, amiknél jó néhány nagy fájl elérhetőségét is biztosítanom kellett, így teljesen elégedett voltam az óriási üres területtel, még akkor is, ha néha-néha nem volt elérhető az oldal.

2010-ben, egészen pontosan most szeptemberben gond volt a domain névvel. Kiderült, hogy a regisztrátor szerint lejárt a megrendelésem, de erről nem tájékoztattak időben, és a korábbi befizetett összegről szóló számlán egyértelműen az szerepelt, hogy fél évig még jár nekem a domain név. Nem ez volt az első lehúzás ízű megmozdulása a szolgáltatónak. Azok az ügyfelek, akiknek én ajánlottam a céget pontosan így jártak, a szolgáltató szerint váratlanul lejárt a szerződésük, hiába mutatták fel az adatbázisban szereplő számlát, arra szemrebbenés nélkül azt válaszolták, hogy rosszul lett kiszámolva. Ezért nagyon gyorsan regisztrátort váltottam. Nem volt nehéz a választás, mert az új regisztrátoromat már ismertem, ők vették át az egyik megszűnő ingyenes tárhely ügyfeleit, a szolgáltatásuk nagyon megnyerte a tetszésemet. A tapasztalat mellett nagyban növelte a bizalmam, hogy a cég egyik alapítója aktív és közvetlen szerkesztő a Weblaboron. Fontos szempont volt még az is, hogy nagyfokú hozzáférést biztosítanak a DNS beállításokhoz, ezért akár magam is össze tudom kötni a domain címet a külföldi tárhelyemmel, nem mindig kell az ügyfélszolgálattal leveleznem.

Jövőbeli terveim között pedig egy VPS szerepel. Ugyan májusig még rendelkezésemre áll ez a tárhely, de heteken belül szükségem lesz egy 99%-os rendelkezésre állású szerverre, és ez a tárhely a gyakori kimaradások miatt nem alkalmas erre. Viszont ha már idő előtt szolgáltatót kell váltanom, akkor egy magasabb szintű szolgáltatást fogok igénybe venni, ugyanis mindenképpen szeretnék kipróbálni néhány olyan dolgot, amit egy bérelt tárhely nem tud nyújtani. Szeretném végre a távolság miatti lassúságot is magam mögött hagyni, ha nem is magyarországi, de mindenképpen európai szolgáltatást keresek. Már van is egy esélyes, ezen a héten talán még nem, de a következő héten valószínűleg meglépem a beruházást.

A létrának vannak még további fokai, lehet dedikált szervert bérelni, illetve saját szervert is el lehet helyezni különböző adatközpontokban A nagyobb cégek pedig akár saját adatcentrumokat is felhúzhatnak, ha éppen arra van szükség. Akinek ezekkel kapcsolatban is van tapasztalata, kérem ossza meg a hozzászólásokban!

Azért szerettem volna bemutatni a saját oldalam történetét, mert látszanak azok a töréspontok, amiknél szerintem érdemes egy magasabb szintű szolgáltatást igénybe venni. Érdemes megfigyelni, ahogy nő az egyes szolgáltatásokban rejlő lehetőség, úgy kell egyre több feladatot saját magunknak intézni (jó pénzért természetesen magasabb szinteken is vásárolható kényelem). A legfontosabb, hogy nekünk az adott helyzetben megfelelő legyen a szolgáltatás. Visszatekintve egyik döntésemet sem tartom rossznak, abban a helyzetben mindegyik ajánlat megérte nekem. Azt viszont megbántam volna, ha továbbra is ragaszkodom hozzájuk, és nem váltok időben.

Nyílt forráskódú játékok portálja – az ötlet

Az első heti ismerkedés, információgyűjtés és megosztás után belekezdek a házifeladatomba. Ahogy a címben látszik, több részletben fogok végigmenni a folyamaton, előreláthatólag 3-4 bejegyzés fog születni a projekt tervezi folyamatáról. A mai bejegyzéssel kezdem az ötlettől és remélhetőleg a végére egy csinos weblap tervezési dokumentumot tudok elkészíteni. Nem vagyok benne biztos, hogy a kewlap01 célja egy szépen összeállított dokumentum elkészítése lenne, de nekem ez lesz a célom, mivel könnyen lehet, hogy a tervem az elkészülte után bekerül a fiókba, és majd csak később kerül megvalósításra, ráadásul lehet nem is általam. Hogy miért, az kiderül a bejegyzésből ;) !

Az ötletem az, hogy egy nyílt forráskódú játékokról szóló magyar portált indítsak útjára.

Miért?
A nyílt forráskódnál általában használt bazár fejlesztési modell a játékoknál is nagy előnyökkel kecsegtet. A közösség megoldaná a játék olyan platformokra helyezését, amiről a készítők még csak nem is álmodtak (pl. Quake3 különböző okostelefonokon), vagy a játékhoz a legkülönbözőbb kiegészítő elemeket gyártanák sorban (pl. 100-nál is több kiegészítő érhető el a Harc Wesnothért játékhoz). Mégis a nyílt forráskódú játékok fel sem vehetik népszerűségben a versenyt a különböző kereskedelmi társaikkal. Ennek két okát látom: az egyik az, hogy a játékra fogékony közönség nem ismeri ezeket a játékokat a másik pedig az, hogy ezek a játékok minőségben csúnyán alulmaradnak.

Ebből a két okból kiindulva jó ötletnek tűnik az, hogy patrióta módon kizárólag ezekből a játékokból álló portált hozzunk létre. A portál szigorú témaválasztása egy erre fogékony réteget eredményezne (legalábbis a kereskedelmi játékokra vágyókat nem csábítaná), és építő kritikával (esetleg fejlesztéssel) hozzájárulhatnának a játék magasabb szintre emeléséhez. Mindezt magyarul, ami jelentősen megkönnyíti a valamelyik idegen nyelvvel éppen még csak ismerkedő, viszont gyakran játszó tinédzsereket.

Miért ne tegyük?
Habár a játékok fejlesztési modellje hasonló, azonban maguk a játékok egyáltalán nem. A portálon belül elkülönülnének pl. a stratégiát kedvelők az akciót kedvelőktől, ez nem biztos, hogy előrelépés közösségi szempontból, csupán újabb törés lenne a nemzeti szint bevezetése, ahelyett, hogy egyből a játék hivatalos oldalán ismerkedne, segítene a játékos. A magyar portál létrehozásába fektetett energia biztos megtérül-e a játék szintjén, nem lenne-e célszerűbb közvetlenül a játékot fejleszteni, majd ha eléri a megfelelő színvonalat, akkor úgyis népszerű lesz?

Hogyan?
A portálon a különböző játékok egységként szerepelnének, és mint ilyen egységek rendelkeznének alapvető lehetőségekkel: lehet róluk hírt beküldeni, lenne nekik egy kisebb saját fórumuk, esetleg a tudásbázis növelését szolgáló közösségi wiki. Minden egységnek lehetne kijelölni saját felelőst (igény szerint), aki a saját önálló egységét tudná vezetgetni. Ezzel létrejönne egy olyan feladatmegosztás, ami elosztja a terhet. Egy nagy közösségi oldalból kapott kis szelet csökkenthetné az egyes hazai játékok rajongói közösségének penetrációs küszöbét. Példa erre az OpenArena magyar fórumának elhalása vagy a Magyar Wesnoth Közösség virágzásának szinte egyedüli példája.

Biztosan jó lesz így?
Valóban egyszerűbb-e egy nagy volumenű portált karbantartani, mint sok picit? Tudunk-e biztosítani annyira flexibilis megjelenést, de egyszerű kezelhetőséget és kényelmet, hogy minket válasszanak a közösségek saját oldal helyett? Ha valóban lejjebb is tudjuk vinni a szükséges létszámot egy csoport kialakulásához, biztosan tudjuk-e, hogy megvan-e ez a kicsi létszám is? Nem lehet, hogy oka van annak, ha nem alakult ki még saját magyar közösségi oldal?

Mit?
Elsősorban a nyílt forráskód, mint fejlesztési módszer lenne a hangsúlyos. Azonban a tisztán ilyen játékok kicsi száma miatt valószínűleg bele kell vonni a félig szabad játékokat is (csak a játékot mozgató kód nyílt, a művészi tartalom zárt). Esetleg említés szintjén az olyan nyílt forráskódú megoldásokat, amik kereskedelmi játékok futtatását teszik lehetővé (emulátorok, Linuxot futtató kézikonzolok).

Érdemes ezzel a tartalommal új portált nyitni?
A játékos közösség valóban a fejlesztési modell szerint oszlik el vagy pedig a használt operációs rendszer (esetleg konzol) szerint? Mennyire lehet más ez a tartalom, mint egy GNU/Linux játékos portál tartalma? Nem ugyanezt a területet fedi le a Freegamer és testvéroldalai? Valóban jobb az a felosztás, hogy van egy olyan magyar oldal, amin mindenből van egy pici, vagy mégis jobb az, ha nemzetközi feladatspecifikus oldalak vannak?

Ahogy látjuk, már a célok meghatározásánál is kétségek merültek fel, valóban kell-e egy ilyen weblap? Az ötletet korábban felvetettem a Magyar Unix Portálon, a visszajelzések alapján sem billent el a mérleg nyelve, vannak akik örülnének egy ilyen portálnak, vannak akik fölöslegesnek tartják. Úgy érzem az ötletelés szintjén ez nem is fog eldőlni, tovább kell mennünk a tervezés szintjére, alaposabban szemügyre venni a további lépéseket. A portál témájának megfelelően magát a portált is lehet akár bazár módszerrel, nagyfokú munkamegosztással építeni, ebben az esetben érdekes kuriózum lehet a kewlap01 olvasóknak. Abban az esetben is egyedi lehet, ha a tervezésnél kiderül, hogy mégsem érdemes nekiállni. De ehhez vissza kell majd látogatnotok később ;) !

WSDM variációk

Az első kewlap01 témafelvetésben bemutatásra került Nagy Gusztáv előadására épülő WSDM, Website Development Method, azaz weblap fejlesztési metódus. Az ehhez kapcsolódó dián a következő számozott listát láttuk:

WSDM dia

Bennem felmerült a gyanú, hogy vajon az első lépés, a cél meghatározása mennyire is önálló, a gyakorlatban el tudjuk-e kezdeni a weblap tervezést pusztán egy ötletből vagy sem? Kulcsi említette a Google küldetését, valamint Simon Sinek előadását, aki pedig az Apple-t hozta fel példának. A kérdés, ami egyben vitát is indíthat az, hogy a Google vajon akkor tett legtöbbet a sikeréért, amikor megfogalmazta küldetését vagy amikor kidolgozta a PageRankot? Vajon az Apple azért szárnyal újra Steve Jobs visszatérése után, mert a “think different” szlogen annyira megfogja az embereket vagy nagyon ügyesen választja meg a célközönségét, és üres piaci réseket talál, illetve teremt? Szívesen nyitva hagynám ezt a kérdést a bejegyzés végéig, de nem tehetem, ezért ha el szeretnél gondolkodni róla, most tedd meg!

Simon Sinek előadása nem éppen szerencsés, már a címében is kitűnik (How great leaders inspire action), hogy elsősorban managementről van szó. A vezetéselmélet nem piskóta dolog, jó magam idén fogom 3. alkalommal megkísérelni teljesíteni a Pannon Egyetemen az általános menedzsment kurzust, amit nem kisebb tapasztalattal rendelkező oktató tart, mint az intézmény volt rektora. Pusztán a “miért csinálom”, “hogyan csinálom”, “mit csinálok” ötletekből kiindulva nehéz egy weblaptervezési folyamatot elindítani, valószínűleg több éves és szerteágazó tapasztalat kell hozzá, ami nem biztos, hogy minden esetben rendelkezésünkre áll. Komikusabb és gyakorlatiasabb példa, hogy a pokoli kliensek beszámoló gyűjteményen gyakran ismétlődik az a szituáció, hogy a rendelőnek rendkívüli ötlete van, valósítsuk is ezt meg együtt, de majd csak akkor fizet nekünk, amikor ez az ötlet befut.

Úgy gondolom a különböző ötletek kockázat-, piac-, stb. elemzése nem feltétlenül a weblapkészítő feladata (bár sosem haszontalan, ha ért ehhez is), sokkal életszerűbb, ha a célhoz párosul a WSDM egy másik, konkrétabb lépcsőfoka. Amennyiben egy projekt akkor kerül elénk, amikor már felfedezhetjük benne valamelyik következő WSDM lépés dominanciáját, a weblap tervezési metódus szinte adja magát. Azonban érdemes megfigyelni, hogy az egyes lépések súlya hogyan befolyásolhatja az egész folyamatot, esetenként fel is boríthatja a sorrendet. Ezekre szeretnék néhány példát hozni.

Behatárolt célközönség

A közelmúltban történt, hogy az egyik mobilos telefonszolgáltatóból kivált egy kisebb, kizárólag 18 és 26 év közöttiekre építő cég. Ez egy iskolapéldája annak, hogy egy jól behatárolt célközönségre érdemes külön specializálódni. De hogy webhez közelebbi példát hozzak, nézzünk meg egy apró részletet egy vidéki megyeszékhelyhez kötődő tárhelyszolgáltatótól (linket és cégnevet reklám miatt kerülöm):

WSDM célközönség

Ez a kis kép rögtön a cég kezdőlapján fogad minket. A költség egy fontos szempont, tegező forma használatából fakadó vitát és komoly sértődést is látott már mindenki, valamint a “semmiképp ne minket válassz” szövegből kitűnik, hogy ha nem is szerződésben foglalt a célközönség megválasztása, azért példának tökéletesen megfelel. Ebben az esetben így nézhet ki a WSDM:

1. Mi a célom? 2. Kiket célzok meg? 3. Milyen funkciókkal, adatokkal? 4. Hogyan jelenítsem meg?
  • Miért csinálom? – A célközönséggel/célközönségért akarok dolgozni.
  • Hogyan csinálom? – Ahogy a célközönségnek szimpatikus.
  • Mit csinálok? – Valamilyen szolgáltatást, amit a célközönség egyedül el tud tartani.
  • Milyen üzleti terület? – Olyan terület, amit a célközönség egyedül el tud tartani.
  • Milyen korosztály? – Ami nekem szimpatikus, illetve megéri foglalkozni. Életkor helyett más kategória is lehet.
  • Mekkora létszám? – Amekkorát csak el tudunk érni, amennyi embert csak ki tudunk szolgálni megfelelő színvonalon.
  • Milyen funkciókat? – Amit a célközönség gyakran használ.
  • Milyen adatokat? Mi a tartalom? – Kizárólag olyat, ami a célközönséget érdekli.
  • Hogyan épül fel? – A célközönség a legkönnyebben tudjon rajta eligazodni, mások számára akár logikátlan is lehet.
  • Hogyan navigálok? – A célközönségnek kézre álljon, lehet egyszerű is, de van olyan közönség, aki szeret sokat babrálni/felfedezni.
  • Hogyan néz ki? – A célközönségnek imponáljon, akár a célközönségen kívülieket taszíthatja is, jól beazonosítható legyen.

A fentiek alapján az eredetihez hasonló: 1+2, 3, 4 sorrend alakul ki, fontos az 1+2 kapcsolat, hiszen ha a célközönség számára nem is egy honlap a legmegfelelőbb médium, akkor pusztán a célunk kevés lesz a sikerhez.

Kötelező vagy fontos tartalom

Egy nagyon aktuális példa a 2010. szeptember 1-től hatályba lépett 2005. évi XC. törvény az elektronikus információszabadságról. Ez a törvény kötelezővé teszi néhány közérdekű információ elektronikus úton való közzé tételét. Magyarul a közfeladatot ellátó szerveknek szeptembertől kötelező honlapot üzemeltetni, és a jogszabálynak megfelelő információkat feltüntetni. Ebben a példában a WSDM a következő módon alakul:

1. Mi a célom? 2. Kiket célzok meg? 3. Milyen funkciókkal, adatokkal? 4. Hogyan jelenítsem meg?
  • Miért csinálom? – Egyedi tartalmat akarok publikálni.
  • Hogyan csinálom? – Hogy a tartalomnak minél jobban megfeleljen.
  • Mit csinálok? – Egy cikk-, blog-, írásgyűjteményt, archívumot.
  • Milyen üzleti terület? – Amit az adott tartalom érint.
  • Milyen korosztály? – Akinek az adott tartalom szól.
  • Mekkora létszám? – Amekkorát csak el tudunk érni, amennyi embert a tartalom érdekelhet.
  • Milyen funkciókat? – Azokat, amik az adatok, tartalmak hozzáférését és létrehozását megkönnyítik.
  • Milyen adatokat? Mi a tartalom? – A tartalom adott, ezt akarom megjeleníteni.
  • Hogyan épül fel? – A tartalom legyen ésszerűen, tematikusan felépítve.
  • Hogyan navigálok? – A fontos tartalom biztosan a menüfa legtetején legyen, akár a fejlécben külön kiemelve.
  • Hogyan néz ki? – A lehető legegyszerűbb, átlátható, a tartalom a lényeg.

Ennek alapján a tervezési sorrend 1+3, 2, 4.

A tervezési ciklus elején szereplő 1+3 szoros kapcsolatára tökéletes példa az a szintén friss hír, hogy a Microsoft 30 millió Live Spaces felhasználóját fogja WordPress.com fiókra átállítani. Ebben az esetben a Microsoft saját célja mellé nem tudta azt a funkcionalitást biztosítani, amit a céljában megfogalmazott, amit szeretett volna nyújtani. Ezért a felhasználókat átirányítja egy szintén funkció illetve tartalom specifikus szolgáltatáshoz.

Oldal egyedi felépítése

Valószínűleg ez lesz a legvitatottabb példám, néhányan ezt is a 3. pontba sorolnák, de én szkeptikus vagyok, hogy valóban funkcióbeli újításról van-e szó vagy csak a szolgáltatás felépítésében van a forradalom. Nem másról lesz szó, mint Magyarország egyik legsikeresebb startup projektjéről, a prezi.com-ról. (Ugyan ők is kínálnak fizetős fiókot plusz szolgáltatással, de bent hagyom a linket és nevet, hogy tudjuk miről van szó.) A prezi.com felépítésében más, mint az eddigi diákra épülő bemutatók. Az összefüggő tartalmakat, információkat térbeli helyzetük segítségével kapcsolja össze, ezzel látványos, mozgásos, izgalmas bemutatókat gyártva. Őszintén megvallom, láttam már néhány ilyen bemutatót, de maga a tartalom nem maradt meg sokkal jobban, mint a hagyományos bemutatóknál, ezért tartom csak felépítésbeli vagy ha úgy tetszik felszíni változásnak. Lássuk hogyan alakul a WSDM táblázat:

1. Mi a célom? 2. Kiket célzok meg? 3. Milyen funkciókkal, adatokkal? 4. Hogyan jelenítsem meg?
  • Miért csinálom? – Forradalmian új felépítést akarok mutatni.
  • Hogyan csinálom? – Teljesen új, soha nem látott módon.
  • Mit csinálok? – Modern, új, egyedi szolgáltatást.
  • Milyen üzleti terület? – Amiben újítást tudok hozni.
  • Milyen korosztály? – Aki hajlandó követni az újításokat.
  • Mekkora létszám? – Amekkorát csak el tudunk érni, amennyi embert az egyedi felépítés megfog.
  • Milyen funkciókat? – Az új felépítést támogató funkciókat, ezek lehetnek hagyományosak is.
  • Milyen adatokat? Mi a tartalom? – Lehet hagyományos tartalom is, a lényeg a felépítésben, megjelenítésben van.
  • Hogyan épül fel? – Teljesen egyedi, soha nem látott módon.
  • Hogyan navigálok? – Az egyedi felépítéshez passzoló, új módszerekkel.
  • Hogyan néz ki? – Modern, trendi, új hullámú.

Ennek alapján a tervezési sorrend 1+4, 2, 3.

Értelemszerűen a prezi azért lett valóban sikeres, mert meg tudta valósítani a céljában megfogalmazott egyedi felépítést. Hasonló reményekkel indult a szörcs.hu is, aki a magyar igényeknek jobban megfelelő kereső szolgáltatást nyújt, azonban mihelyt kiderült róla, hogy a Google találatait dolgozza újra, kipukkadt a lufi, és gyakorlatilag eltemette magát szakmai (és felhasználói?) körökben. Ha jobban kommunikálta volna, bátrabban vállalta volna igazi erősségét, hogy nem a funkcióban (saját keresőmotor, keresőbotok) hoz újítást, hanem a felépítésre, a találatok újraosztályozására helyezi a hangsúlyt, talán sikeresebb projekt lehetett volna.

Összegzés

Mindhárom példa végén láttuk, hogy a “mi a célom” első lépéshez szorosan kapcsolni kell egy következő lépést, és ez nem mindig a 2. számú lesz. A tervezési lépések ez a fajta variálása és fontossági súlyozása lehetővé teszi a metódus dinamikusabb, szélesebb és biztosabb alkalmazását. Ha egy weblap beindításakor nem tudunk a célhoz egy következő lépcsőt kapcsolni, akkor valóban érdemes elgondolkodni azon, hogy a cél igazán megfelelő-e egy projekt megkezdéséhez, egy jó ötlet még nem garancia a sikerre. Természetesen így is jöhetnek buktatók, a sikerhez vezető út nehéz. Akkor se essünk kétségbe, ha olyan projektet kapunk, amin már messziről látjuk, hogy sikertelenségre van ítélve. Referenciánkban még jól mutathat, és addig is van miből fizetni a fejlesztéssel megterhelt villanyszámlát :) .

HVG.hu hallgat az olvasókra

Hétfőn történt az a katasztrofális ipari baleset, aminek már 4 halottja van, 5 embert még keresnek és a kár egyelőre felbecsülhetetlen. A családban különösen figyelemmel kísérjük az eseményeket, mivel nővérem szeptembertől Devecserben lakik és tanít. A HVG online portáljáról szoktam tájékozódni, mivel semlegesnek, hihetőnek és egy komoly hírforrásnak tartom. A legutóbbi átszabásával túlságosan is hasonló lett az index.hu-hoz, azonban a mai tapasztalatom azt mutatja, hogy igenis óriási a különbség, és a HVG.hu hallgat az olvasókra.

A közösségi megosztásoknál megkerülhetetlen a Facebook tetszik gomb beágyazása. Ez meg is történt a HVG.hu-n is, azonban nagyon ízléstelen, amikor egy ilyen természeti katasztrófáról készült fotósorozat alján kint virít, hogy “470 embernek tetszik. Kattanj rá elsőként az ismerősök közül”:

470 embernek tetszik a természeti katasztrófa

De a Facebook gondolt erre, és ezért a “tetszik” felirat helyett biztosít “ajánlom” (“recommend”) feliratú gombokat is, pont az ilyen esetekre. Mivel a személyes kapcsolódás miatt fel vagyok pörögve a témában, gyorsan írtam is a HVG.hu szerkesztőségébe:

Tisztelt HVG.hu szerkesztőség!

Gyakorlott webfejlesztőként tudom, hogy az Önök oldalán is elhelyezett Facebook gomb beágyazáskor biztosítva van a lehetőséget arra, hogy az alapértelmezett “tetszik” (like) helyett az “ajánlom” (recommend) szöveg jelenjen meg (a beágyazó kódban meg kell adni az action=recommend paramétert is). Kérem Önöket, hogy a portál fejlesztéséért felelős csoport figyelmét erre minél előbb hívják fel, és a lehetőségekhez képest minél előbb tegyék meg ezt a változást!

A Facebook gondolt arra az esetre, ha az emberek valamilyen megrázó témát publikáló cikket szeretnének megosztani ismerőseikkel, akkor az ne a “tetszik” felirattal jelenjen meg, hanem az “ajánlom” szöveggel. A mostani vörösiszap ömlésről készült cikkek és jól sikerült fotósorozat méltó a HVG színvonalához, a Facebook felhasználók jogosan kattintanak a megosztó gombra, azonban a téma nem engedi meg, hogy ez “tetszik” felirattal jelenjen meg! Sokkal elfogadhatóbb lenne “ajánlom” felirat, ez egyúttal a HVG komolyságához jobban is illik.

Örültem, hogy a HVG.hu nyitott a közösségi szolgáltatások felé, azonban kérem ezeket megfelelő körültekintéssel használják, őrizzék meg komolyságukat, szakmaiságukat és hitelességüket. Remélem a “tetszik” felirat mielőbb átvált az “ajánlom” feliratra.

Maradok hű olvasójuk: Udvari Gábor

Ezt 14:07-kor elküldtem, és kaptam is rá választ 17:31-kor! Ezt a levelet nem másolom be, mert nem kértem rá engedélyt. Az áll benne, hogy az ilyen híreknél “valoban nem szerencses” (ékezetek nélkül jött a levél), de az esetek többségében ez jól működik. Aztán jött egy mondat, hogy feltűnőbbé teszik a portál kezdőoldalán lévő Facebook ikont, ami tök jó, csak engem mondjuk hidegen hagy. Majd a végén kaptam azért egy biztatást: “Mindenesetre kitalaljuk, mit lehet kezdeni ilyen esetekben.” Ezzel kicsit le is mondtam a dologról, egészen addig, amíg újra fel nem mentem a HVG.hu-ra és meg nem láttam az új feliratú gombot:

470 embernek tetszik a természeti katasztrófa

Ez igen HVG.hu! Köszönöm a meghallgatást! Egyébként most mindegyik gomb “ajánlom” feliratú lett, még a kövér modellről vagy a belga sörről szóló is. De szerintem jobb lett ezzel a HVG.hu imidzse, megmarad az újdonságok iránti kíváncsiság, mégis megőrzi a komolyságát. Ami pedig minden portálnak és híroldalnak példaértékű: hallgatnak az olvasókra!

Friss WordPress

Június közepén megjelent a WordPress 3, szépen óvatosan megvártam a visszajelzéseket, hátha most is maradt benne kritikus hiba. Addig vártam, amíg júliusban kijött a 3.0.1. Azóta semmi, tehát nyugodtan lehet frissíteni. Az összes használt pluginomhoz is jött közben új verzió, és az elsődleges teszt mutatta, hogy ezek továbbra is működnek.

A 3-as WordPress számomra egyik fontos újítása a menürendszer volt, végre kényelmesen össze lehet kattintani egy többszintű menüt. A megjelenítéssel már voltak gondok, mivel a WordPress alapból ki is teszi az egészet egy többszintű listába. De nekem arra lett volna szükségem, ami Drupalban van, hogy az első szintű menü mindig látszik, a második szintű menüben viszont csak akkor van látnivaló, ha az első szintű menünek tényleg van gyermeke. Szerencsére a WordPress biztosít lehetőséget saját léptető objektumra (menu walker), ezt szépen ki is bővítettem a saját megoldásommal. Viszont ez éppen csak ellátja a feladatot, olyan buta, mint amilyen korábban volt. Ha egy almenüre kattintasz, akkor eltűnik az az almenü, és újra kezdheted a főmenüre kattintást. Erre még visszatérek, érdekes lesz megoldani csak a belső osztályok kezelésével.

Ha már rászántam az időt a kódolásra, akkor néztem néhány plusz kiegészítőt. Kapott tehát a blog egy rakás megosztóikont és egy Facebook tetszik gombot. Csudajól működnek, lehet megosztani és “lájkolni”. Mostantól annyira “szósöl” vagyok, hogy csak na! Meg ne kérdezzétek, hogy a megosztó gomboknál az egyes oldalak pontosan mire jók, felét nem tudom, de ezeknek a nevét legalább már hallottam. Külön izgalom, amikor az ember új pluginokat keres, hogy egyrészt működik-e egyáltalán a WordPress friss verziójával, másrészt megfelelően van-e nemzetköziesítve (i18n). A Sociable pluginnal fordítási gondok voltak, a Facebook Like gombbal fordítási annyira nem, viszont a többnyelvűségre nem figyelt a készítő. Ugyan szorgalmasan küldöm ezeket a javításokat, de nem mindig hallgat rám a fejlesztő. WordPress fejlesztéssel pedig érdemes lesz foglalkozni, pont most fog a Microsoft 30 millió felhasználónak WordPress.com blogot biztosítani.

Ezeken kívül a kinézet is frissült egy picit. Kiderült, hogy bennmaradt egy teljes régi stíluslap, amit ugyan a CSSTidy valamennyire megszűrt, de elképzelhető, hogy a böngészők belekeveredtek. Kicseréltem az egész szedésért felelős részletet, az oldalsávot rendbe tettem, most már harmonikusabb és átláthatóbb a jobb oldal. Nagy hiba volt, hogy a többszintű felsorolásoknál nem volt behúzás eddig, így pl. az önéletrajzom elég bénán nézett ki.

A tartalmakat is frissítettem, az önéletrajzomba bekerült a GDF, a projektek közül kivettem a Lilypondot, mert igazából nagyon keveset tettem érte. Belinkeltem az OpenArena oldalra az új csomagokat is, egész terjedelmes lista lett belőle, és még nagyon sok mindent kell/lehet tenni érte. Hátra van még a referenciák frissítése, 2010-ben már készült két új oldal.

A digitális könyvespolcom alatti ikonoknál Elvis feje pedig nem más oldalra vezet, mint unokatestvérem, Venyercsán Dávid blogjára! Dávid 2007 óta blogol, tehát tapasztalt blogger, és jóval gyakrabban is posztol, mint én szoktam. Nem is akármilyen írásokat, gyakorlott játékosként és mozilátogatóként jóval mélyebb és élvezhetőbb kritikákat tölt fel, mint amilyeneket én el szoktam követni. Szóval csak ajánlani tudom a PC játékok és mozifilmek kedvelőinek ;) !

Regisztrátor váltás

Másfél hétig az oldalam Udi Offline néven (nem) futott. 3-4 napig nem is zavart, de aztán blogolni szerettem volna, majd a reghét utáni lazább időszakban dolgoztam volna néhány projekten, aminek a publikálásához kell a tárhely és az se baj, ha nem csak IP címmel éri el az ember. Egy éve a Domain Univerzum árat emelt, ezért úgy döntöttem, hogy tárhelynek én magam nézek utána a tengerentúlon. Ennek az a hátránya, hogy ilyen hiba esetén két cégnél is kell érdeklődnöm: vagy a domain regisztrátornál vagy a tárhelyszolgáltatónál van a hiba.

Ellevelezgettem a 3ix támogatásával, majd a szerdán nyitott hibajegyemre péntek este kaptam választ a Domain Univerzumtól (amit zenekari próba miatt csak szombaton olvastam el):

a domain név lejárt

Micsoda? És erről én miért nem tudok? Én úgy tudtam, hogy 2011. szeptemberéig fizettem be a domain névre a pénzt, és ebben a hitemben erősít meg a fiókom is:

lejárati idő 5/9/2011

A Domain Univerzum ajánlatai között most is 2000Ft egy domain csomag két évre, és én 2009-ben 4000 jó magyar forintot fizettem:

befizetve 4000Ft

Szóval a számok egyáltalán nem adódnak úgy össze, hogy nekem lejárt volna a regisztrációm. Ez a furcsaság, plusz az, hogy ezt így kell megtudnom, és az a tény, hogy másik két honlap érdekeltségnél is ezt eljátszották már, arra sarkallt, hogy elhagyjam őket. Azon nyomban szombaton megrendeltem a DotRollnál az átregisztrációt, ezt hétfőn elkezdték, a 2-3 napos folyamat végén ma délután már hozzájuk van bejegyezve és használhatom is. A DotRollal az extra megszűnésekor ismerkedtem meg, megtetszett, azóta náluk regisztráltam és irányíttattam át egy másik domain nevet is és most már a sajátomat is ők kezelik. Minden jó, ha a vége jó!

Ráncfelvarrás

Kisebb ráncfelvarrást követtem el az oldalon. Mindenképpen szerettem volna valamelyik mikróblog szolgáltatást beágyazni, valamint a zenehallgatási szokásaim is jópofa megosztásnak tűntek. Mivel az oldalsáv nagyon hosszúra nyúlt volna, a középső tartalom pedig túlságosan széles volt (statisztika szerint a 60-70 karakteres sorok a legkönnyebben olvashatóak), ezért két oldalsó oszlop mellett döntöttem. Az egyet balról, egyet jobbról kialakítás nem annyira jött be, ezért raktam mindkettőt a jobb oldalra. Ez blogger körökben úgyis népszerű.

A legtetejére helyeztem az PayPal adomány linket (money makes the world go round), utána a mikróblog üzeneteim a Twitterről, majd a Last.fm utoljára hallgatott és végül a korábbi ikonos listák. A Twittert egyszerűbb volt bedrótozni, de igazából az Identi.ca felületét használom mindig, az üzenetek pedig átmennek a Google Zümmre is, így igazából bármelyiket követhetitek, nem maradtok le semmiről.

A ráncfelvarrás nem ment gond nélkül, mivel át kellett térnem egy másik kialakításra. Hiába temették el az IE6-ot, én mégis igyekszem kiszolgálni a tántorgó öreget. Linux alatt Wine-nal egy idő után annyira elkezdi dolgoztatni a gépet, hogy csak a kikapcsológomb segít, ezért át kellett jönnöm Windowsra. Amit azért akartam elkerülni, mert ki kellett alakítanom a megszokott munkakörnyezetem. Vimet gyorsan találtam, CSSTidy szintén hamar megvolt, és az automatizált scriptjeimet is átírtam Windows módra. Közben hirtelen felindulásból töröltem a Total Commandert (shareware, 30 nap után törölni kell), helyette felraktam a FreeCommandert, ami ugyan nem szabad szoftver, de legális.

Ráadásként beépítettem a Google Analytics elemzőjét, kíváncsi vagyok hogyan alakul a látogatottságom. Ez majd egy hónap múlva kiderül, illetve akkor, ha eszembe jut megnézni.

Egyik kutya, másik web

Vannak hálás és hálátlan megrendelők. Érdekes módon a számítógépes ismeretek növekedésével az ember először hálátlan, majd ismét hálás lesz. Hálás feladat a számítógéptől és amúgy az internettől idegenkedő embernek egy szép oldalt csinálni, ami után nem győz hálálkodni, hogy milyen szép és milyen gyors és milyen jó. Aztán amikor az embernek elkezd valamicske fogalma lenni arról, hogy az internet mekkora biznisz, akkor hálátlan lesz. Az ilyen hálátlan embereknek azonnal kell a honlap, és mivel kapkodás a selejt bölcsője, ezért százszor változtat, ami plusz munkaórák, plusz stressz és frusztráció. Az ilyen hálátlan honlapokkal gyorsan kell végezni vagy megszakítani a kapcsolatot. Aztán amikor az ember túl van egy-két honlap rendelésen, tisztában van az árakkal, tempóval, ilyen-olyan hibalehetőségekkel, akkor megint hálás megrendelő lesz.

A hálátlan megrendelőket két módon lehet kibírni, az egyik módszer a “van az a pénz”, a másik a “vajon meg tudom-e csinálni”. Mostanában volt egy rendelőm, akinek szintén sürgősen kellett a honlap, egy igényes szolgáltatását szeretné felfuttatni. Augusztus 20.-a körül készen is volt a lap, és mondta, hogy majd október körül szeretné több nyelvre lefordítani. A héten jött a levél, hogy a nyelvválasztás sürgősen kell. Kedden írtam, hogy elkezdek rajta dolgozni, dobhatja a lefordított szövegeket, aztán felrakom. Na itt estem hanyatt. A fordított szövegek megérkeztek, de a Google Translate-on lettek átfuttatva! Ami hasonlóan mókás mondatokat eredményezett:

  • A ‘overall driver’-eat-ja s most old-fashioned, shabby, dirty and sometimes …
  • Only to the Promise, MEGTARTASZ THAT!
  • Can you MUST!
  • No less inhabitants

Az első és utolsó mondatnál érdekes, hogy a német szövegben is gondot jelent az “egyen”, mint egyenruha, illetve a “szám alatti lakost” meg sem próbálja a címhez kötni, hanem népirtásosra veszi a figurát. És ezzel elérkeztünk ahhoz, hogy miért is hálátlanok az ilyen megrendelések. Mert ahhoz képest, hogy a rendelő a leggyorsabb és legjobb munkát várja, ő nem képes szerződést kötni egy profi céggel, és nem képes profi fordítót keresni, hanem sufniban oldja meg. Ha valami pedig nem úgy jön össze, akkor veri az asztalt. Persze a honlap kifogástalan, véletlenül angolból és németből felsőfokúm van, ezért átnéztem a szöveget, de persze fel is írtam a munkaórákat.

De igazából én sem pofázhatok ki a sufniból, hiába tudok ezt-azt, nem követelhetem meg érte, ami igazán járna. Keresnek/tek a Door2World nevű céghez egy egyetemi diákot alkalmi melókra. Ahhoz képest, hogy alkalmi melókra, számlaképes diákot kérnek, ami nekik persze igen, de a jelentkezőnek nem éri meg, kivéve ha van havonta 4 állandó megrendelése. Ez a Door2Worldnél nem úgy fest, hogy bejön, mivel 2006 óta nekem több referenciám van, mint nekik. Viszont egy nálam felkapottabb szerkesztő biztos, hogy nem egyetemi hallgató már, hiszen én is jócskán a háttérbe szorítom egyetemi tanulmányaimat.

Amúgy nagyon jó lett a legutóbbi honlap, amit összedobtam, az első AJAX-os lapom. A legszebb az egészben, hogy JavaScript kikapcsolása mellett is szuperál. A készítése során kellett Flash is, vicces volt, mikor elkezdtem ActionScript3-ban dollárjeleket írogatni :) . Nincs mese, szerveroldalon is haXe-olni kell. Elég sok cuccot összeszedtem már, hogy komplett keretben tudjam létrehozni az oldalakat, a haXe fogja feltenni mindenre a koronát. Egyelőre maradok szabadúszó, és a saját referenciáimat növelem.

Szósajtó

Két hónap kihagyás után újra elérhető az Udi Online! Immár az új, 150 gigás tárhelyemről, ami még mindig amerikában van, ezért az oldal nem lett sokkal gyorsabb. Ez a költözés már a 4. volt: atw-ről extrára, extráról udionline.hu-ra, saját php-ról Drupálra, és most az új tárhely mod_security-ja miatt Drupálról WordPressre. De még mindig megvan az összes adat, amit 2006 óta én és a kedves látogatóim gépeltek :) . 280 bejegyzés, 179 hozzászólás.

De a múlt helyett nézzük a jelenlegi újításokat. A külön működő hírek oldalt leselejteztem, egyrészt mert így könnyebb volt, másrészt pedig teljesen felesleges. A korábbi híreket most a blogba olvasztva böngészhetitek. Felraktam az önéletrajzom, ha már a szakmai gyakorlathoz megírtam, akkor vegyem valami hasznát. Bővült a projektek részleg, frissítettem a referenciákat. A kinézet alapvetően nem változott, igyekeztem leutánozni a Drupálos felépítést, itt-ott rátettem egy lapáttal a papíros stílusra.

Összességében elégedett vagyok a WordPressre való átállással, változtatások természetesen még lehetnek, de újra elérhető vagyok és ez a lényeg. Folyamatosan érkeznek a nyáron elmaradt bejegyzések, valamint rendesen beraktároztam filmekből és játékokból, írok majd róluk is.

Az ellen nem véd

Kaptam egy elég tömör levelet a Domain Univerzumtól, melynek címe: “A weboldalamon a Bejelentett támadó webhely! felirat jelenik meg.” Mi a fasz?! Mert hogy az enyémen biztos nem! Aztán kiderült, hogy a gyakran ismételt kérdéseik közé raktak be a támadásokról egy oldalt, és ezt (valószínűleg) minden ügyfelüknek elküldték. Be is kapcsoltam a telefonomat, hátha keres valaki, hogy “akkor most az oldalam fel van törve?” NEM! Az udionline.hu által készített honlapok nincsenek feltörve, a jelszavakat biztonságosan kezelem!
Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »