Az informatikában van egy olyan alaptétel, hogy amiről nincs két másolat, az nem is létezik. Mint minden rendes bölcsesség ez is csak akkor kerül szóba, ha baj van. A laptopommal most baj van, haldoklik a kijelzője. Méghozzá elég drámaian, vérvörös színben köpi leheletnyi mondandóját. Szervizbe be, szervizből vissza, no de a varázslat után megmaradnak-e az adataim?

Tesóm mondta, hogy menjek el a Photo Hallba 50db DVD-ért. Kicsit soknak találtam a 160 forintos darab árat, ezért elléptem Tescóba. Ott csak 10-es csomagok vannak, de még riasztóbb árral. Ezért maradt a 160 forintos Maxell. Körbenézve neten ennél csak a netrendelős, futárszolgálatos, külföldről importált lemezek olcsóbbak. Nagyjából az Artisjus matrica árával kerülnek kevesebbe.

Magyarországon a jogdíjas művek magánfelhasználású letöltése nem büntetendő. Cserébe figyelmeztetnek minket a matricák, hogy a művészek(?) jogdíját kifizettük a boltban, amikor megvettük a szűz adathordozót. Ha saját alkotásainkat másoljuk a lemezre, akkor azért, ha másét, akkor azért jogos a díj. Briliáns csapda. Tudva azt, hogy a T-Mobile zeneáruháza már lehúzta a rolót, a dalok.hu-ról letöltött számokat neked kell archiválni (kétszer fizetek jogdíjat?), songo.hu ugyan tárolja a zenéimet, de Windows Media Player DRM megoldást használ (éljen a Microsoft!). Briliáns összeesküvés? A zenék mentése tehát hagy némi kívánnivalót maga után, filmekről ne is beszéljünk, a játékaim nagy része viszont már digitális terjesztőn keresztül lett megvásárolva, bármikor újra letölthető.

Az adatmentés nem csak pénz kérdése, a DVD írás, tárolás néha elég macerás. Általában a tökéletességig csiszolok egy DVD összeállítást, hogy kiírjam, majd szépen elhagyjam. Most vettem egy 32db-os cipzáros DVD tartó tokot, talán ezzel sikeresebb leszek. Bár ahogy a britek mondják: don’t put all your eggs in one basket. Az optikai lemezek alternatívája lehetne egy külső merevlemez, de míg 100 DVD-t 470 GB tárhellyel 16.000 forintért tudok venni, ugyanennyi pénzért jó vásárnak bizonyul egy 320 GB-os külső merevlemez.

Így hát az ilyen adatmentésekkor legegyszerűbb, ha bal mutató ujjunkat a Shift billentyű közelébe rakjuk, jobb mutatót a Del billentyűhöz, és sűrűn kérdezgessük magunktól: kell?

- Mit csinál az asztronauta űrséta közben, ha viszket az orra?
- Ha szerencséje van, el tudja fordítani úgy a fejét, hogy megvakarhassa a sisak bélésén, ha nem, akkor türelmesen megvárja, míg elmúlik.

Ehhez hasonló emberi, mókás és közvetlen információkhoz juthattok hozzá Maksim Suraev orosz űrhajós blogjában. Max az ISS fedélzetén eltöltött 6 hónap alatt számtalan lenyűgöző fotóval jelentkezett, találós kérdéseket tett fel, űrlényekkel és orosz kémkedéssel viccelődött, búza termesztéséről számolt be, megmutatta hogyan is edzenek az űrhajósok a súlytalanságban, hogyan alszanak, hogyan fürdenek, hogyan nyírnak hajat!

A blogok és twitter bejegyzések nagy vívmánya az ehhez hasonló közvetlen embertől embernek szóló üzenetek, információk közvetítése. Azt gondolhatnánk, nem nagy lépés ez egy űrhajósnak. De mihelyt megtudjuk, hogy az ISS fedélzetén egyetlen laptop van összekötve az internettel, az is az amerikai oldalon, amihez az oroszok nem férnek hozzá, és minden egyes bejegyzést az orosz űrhajózási hivatal közölt le és fordított le angolra, akkor azt mondhatjuk igenis nagy lépés az emberiségnek, hogy ilyen közelségbe hozták nekünk a világűrt!